Hogyan működik a Stomata a fotoszintézisben?

Tartalom

• A fotoszintézis folyamata
• A fotoszintézis nyersanyagai
• Fotoszintézis termékei
• Hogyan működik a Stomata?
• A Stomata szerepe a fotoszintézisben

A sztóma szerepét a fotoszintézisben gyakran alábecsülik. De ezek az apró pórusok szabályozzák a szén-dioxid belépését, valamint az oxigén és a vízgőz kijutását. Végül a sztóma szabályozza a fotoszintézis sebességét.

A fotoszintézis folyamata

A növények fotoszintézist alkalmaznak glükóz előállítására. A nap energiájának felhasználásával a víz és a szén-dioxid kombinálására a növények glükózt, egyfajta cukrot állítanak elő, és felszabadítják az oxigént, a hulladékterméket a fotoszintézis folyamatából. Ez a kémiai reakció a klórplasztikában zajlik, amelyet a növényi levelek belső rétegei tartalmaznak. Néhány növénynek nagyon kicsi a levele, és a fotoszintézis a kéregben vagy a szárban zajlik.

A fotoszintézis nyersanyagai

A fotoszintézis alapanyagai hat vízmolekulából (6H₂0) és hat szén-dioxid (6CO₂) molekulák. A legtöbb növényben a gyökér felszívja a vizet a talajból. A víz felmegy a xilémén keresztül, egy speciális sejtréteggel. Egyes növényekben a víz a leveleken keresztül közvetlenül felszívódik, közvetlenül a levegőből. A szén-dioxid, egy légköri gáz, a sztómán keresztül jut a levélbe, a levelek apró pórusaiba (a sztóma egyetlen pórus). Amikor a víz közvetlenül a légkörből jut be, a sztómán keresztül is bejut a levélbe. Ezek a nyersanyagok a kloroplasztokba jutnak a levél szivacsos és palisza rétegeiben. A vegyi anyagok reagálnak a klorofill által a kloroplasztokban elnyelt napenergia felhasználásával.

Fotoszintézis termékei

A fotoszintézis kémiai reakciója eredményeként egy cukormolekula (glükóz: C₆H₁₂O₆) és 6 oxigénpár (6O₂). A növények tárolják a glükózt, és hulladékként felszabadítják az oxigént, mivel az oxigén nagy része a növényt a sztómán keresztül hagyja el.

Hogyan működik a Stomata?

Az egyes sztómákat (az apró pórusokat vagy lyukakat) két védősejt határolja, amelyek kiszélesednek és összehúzódnak, bezárva és nyitva a sztómát. A sztóma kinyílásának és bezárásának két vezérlése a növények vízmérlege és a szén-dioxid koncentrációja. Amikor a növény dehidratálódik és hervadni kezd, a növény sztóma bezárásakor víz marad. Amikor a nedvességszint növekszik, a sztóma újra kinyílik. Amikor a levélben a szén-dioxid szintje normális alá csökken, körülbelül 0,03 százalék, akkor a sztóma nyitva áll, hogy több szén-dioxidot engedjen be.

A Stomata szerepe a fotoszintézisben

A Stomata szabályozza a gázok áramlását a levelekből és a levelekből. Napközben, amikor a levegő hőmérséklete megemelkedik, és a szén-dioxid szintje normális vagy normális feletti, a sztóma kinyílik, lehetővé téve a szén-dioxid belépését és a fotoszintézist. Az oxigén, amely a növény számára mérgező fotoszintézis-melléktermék, távozik a sztómán. Éjjel a glükóz rekombinálódik az oxigénnel, energiát engedve, mivel a glükóz-molekula visszabomlik vízbe és szén-dioxidba. A felesleges víz kilép a sztómán keresztül egy transzpirációnak nevezett folyamat során. Tehát a sztóma közvetlenül nem vesz részt a fotoszintézisben. A sztóma azonban ellenőrzi a szén-dioxid beáramlását, amely a fotoszintézis kritikus eleme, és lehetővé teszi az oxigénfelesleg kijutását. A Stomata emellett szabályozza a vízgőz áramlását a levélből, korlátozza az aszályok során fellépő vízveszteséget és lehetővé teszi a felesleges víz kijutását.