Tartalom
Folyamat
Az Epsom sókristályainak növekedése egy egyszerű folyamat, amely sóvíz-oldattal és egy tállal vagy más tartállyal könnyen megvalósítható. A sziklákat a tartályokba helyezik, hogy helyet biztosítsanak, ahonnan a kristályok növekedni fognak. A sót és a forró vizet összekeverik, hogy létrejöjjön az oldat, amelyet a tál szikláira öntik, hogy megteremtsék a kristálynövekedés alapját. Idővel a sókristályok képződni kezdenek, amikor a víz elpárolog.
Tudomány
Az Epsom sókristályok termesztésekor az első lépés a só forró vízben való feloldása. A forró víz azért fontos, mert a víz hőmérséklete közvetlen hatással van a feloldható só mennyiségére. A hő növeli a rendelkezésre álló helyet a molekulák között, és ennek eredményeként a forró víz több sót fog tartani, mint a hideg víz. Az oldódás nem is kémiai változás: a víz egyszerűen elválasztja a só atomjait, és nem változtatja meg a tényleges sómolekulákat.
Ha több só nem oldódhat fel vízben, az oldat telítettnek tekinthető, mivel az összes rendelkezésre álló molekuláris tér megtelt. Amikor az oldat lehűlni kezd, a molekulák közötti tér csökken, és a sót lassan szilárd anyag formájában kiszorítják, ami szintén a kristályképződés kezdete. Ezenkívül a víz elpárologtatása felgyorsítja a kristályképződés folyamatát. A párolgás az a folyamat, amelyben a víz gázzá válik és felmegy. Az epszómsó, amely nem változtatja meg olyan állapotban, mint a víz, szilárd formájában marad, hosszú tűszerű formációkat eredményezve.
Különbségek
A különféle sóknak valójában megvannak a saját kristály alakja. Például az Epsom-só, amely magnézium- és szulfátionok kombinációja, inkább prizma alakú. Másrészt az asztali só, amely a nátrium- és klorid-ionok kombinációja, inkább kocka alakú. Ezért a só típusa, amelyet kristályok előállításához használ, olyan formákat eredményez, amelyek tükrözik az adott sót, amikor a víz elpárolog.