Tartalom
Az édesvíz oldott oxigénszintje minden édesvízi tavakban, folyókban és patakokban élő állatokat érint. A szennyezés az oxigén feloldódásának egyik fő oka, bár természetes okok is léteznek. A vízi gerinctelenek nagyon érzékenyek az oldott oxigén perc változásaira, és általában a magasabb oldott oxigén több életet és több gerinctelen aktivitást eredményez.
Oxigén önszabályozás
Az édesvízi gerinctelenek egyik fő jellemzője, amely alacsony aktivitású oxigén jelenlétében befolyásolja aktivitásukat, az, hogy képesek önszabályozni oxigénbevitelüket. Egyes édesvízi gerinctelenek képesek anaerob anyagcserére, amely lehetővé teszi számukra, hogy túléljenek alacsony oxigéntartalmú környezetben. Az anaerob anyagcsere azt jelenti, hogy egy szervezet legalább bizonyos mértékig képes oxigén nélkül működni. Más gerinctelenek kizárólag aerob metabolizmussal bírnak, és ezért oxigénfüggőek. Amint az oxigén csökken, egy ideig életben maradhatnak, de csökkent működésük miatt halálhoz vezethetnek.
Elköltözni
Még néhány olyan szervezet, amelyet oxigénfüggőnek tekintnek, képes megbirkózni alacsony oxigéntartalmú környezetben. A túlélés egyik módja az, ha egyszerűen áthelyezik a magasabb oxigéntartalmú vizekbe. A Gammarus nemzetségbe tartozó fajok, amelyek magukban foglalják az édesvízi garnélarákat, alacsony energiájú oxigén jelenlétében rövid ideig energiává válnak. Ezt az energiát a Gammarus mozgatására használják, ha lehetséges, magasabb oxigéntartalmú víztestekbe. Más fajok, amelyek életben tudnak maradni a víz felett, ezt előnyeikre használják. Például az édesvízi csigák a felszínre emelkednek, és több időt töltenek ott, ha az oldott oxigén szintje csökken.
Élet-színpad variációk
Még azok a gerinctelenek is, akik felnőttkorban képesek túlélni az alacsony oldott oxigénszintet, kevésbé képesek erre fiatalabb korban. A Leptophlebia gerinctelenek közül, a magyarak nemzetségéből gyakran látszik, hogy lárváik alacsonyabb oxigén jelenlétében nagyobb ütemben halnak meg. Az Ephemera, a mayfly eltérő nemzetsége ugyanazt a problémát tapasztalja az élet kialakulásának szakaszában. Mivel a lepkék hajlamosak tavasszal születni, ebben az időben az alacsony oxigéntartalom valószínűleg a populáció gyors csökkenéséhez vezet, és ez általánosságban csökkenti az aktivitási szintet, mivel az év során a lepkék generációja csökkenni fog.
Indikátorfajok
Az oldott oxigén szintjének változásai gyakran befolyásolják az édesvízi gerincteleneket, haláluk okozva. Minden gerinctelen túlélhet különféle oxigénszinteken, és így az oxigénszint változása megváltoztatja a víztestben található gerinctelen fajtákat. A tudósok megfigyelik ezeket a változásokat, és következtetéseket vonnak le az oxigénszintekről, felhasználva azt, amit tudnak a gerinctelen különféle oxigénigényekről. A lepkéknek, különösen a lárvák formájában magas oxigéntartalmú víz szükséges, míg az iszapférgek túl alacsony oxigéntartalmú vízben képesek életben maradni. Ha a tudósok sok iszapférget észlelnek, de csak néhány esetleges legyet, akkor arra lehet következtetni, hogy az általuk élõ víz alacsony oxigéntartalmú. Az ilyen típusú fajokat „indikátorfajoknak” nevezzük, mivel azok a környezet tulajdonságaira utalnak - ebben az esetben a víztestek oxigénszintjére.