Tartalom
- Meghatározás
- Etilén-diamin-ecetsav és a potenciometrikus módszer
- Komplexometrikus titrálás
- Burette megoldás
A tudósok a közvetlen titrálásra támaszkodnak, hogy megkeressék az anyag mennyiségét oldatban kémiai reakciókkal. Helyes végrehajtás esetén ez a folyamat nagyon pontosan ábrázolja a kémiai mennyiségeket speciális savak és laboratóriumi üvegeszközök felhasználásával. A titrálás megfelelő működéséhez az utolsó komplexnek elég gyorsan kialakulnia kell ahhoz, hogy a tudósok elemezzék azt.
Meghatározás
A közvetlen titrálás egy módszer az anyag tartalmának mennyiségi meghatározására. A tudósok tisztában lehetnek egy reagenssel, de nem tudják a reagens mennyiségét. A közvetlen titrálás néha olyan mutatókon alapul, amelyek reagálnak az elemzett anyagra, az úgynevezett elemzésre. Más esetekben a módszerek hozzáadott fémionok használatán alapulnak, amelyek egy adott fémetípus egyedi atomjai vagy molekulái.
Etilén-diamin-ecetsav és a potenciometrikus módszer
A technikusok titrálást végezhetnek etiléndiamin-tetraecetsavval fém-ion indikátorokkal. Ez a módszer nem minden helyzetben működik, mivel a reakció néha olyan lassú, hogy a titrálás irreálissá válik. Az alkalmazott fémionnak kevesebb stabilitással kell rendelkeznie, mint az analité. A közvetlen titrálás egy másik módszere a potenciometrikus módszer, amelyet a végpont detektálására használnak fémionokkal, amelyek rendelkeznek a rendelkezésre álló elektródokkal. A végpont az a pont, ahol a titrálási folyamat véget ér.
Komplexometrikus titrálás
A komplexometrikus titráláshoz a tudósok aminopolpolikarbonsavakat használnak a fémek azonosítására. Színes komplexek alakulnak ki, és a tudósok az ebből a formációból összegyűjtött adatokat használják az analizált anyag mennyiségének meghatározására. A komplexometrikus titrálás közvetlen módszere egy komplexképző vegyület oldattal titrált fém-só oldat alkalmazását foglalja magában. A komplexképző vegyület oldatok atomokat vagy vegyületeket tartalmaznak, amelyek komplexeket képeznek más atomokkal vagy vegyületekkel. A tudósok az ekvivalenciapontot egy hozzáadott mutatóból találják meg. Az ekvivalencia pont akkor áll fenn, amikor a hozzáadott titráns sztöchiometrikusan megegyezik az elemzéssel. A sztöchiometria magában foglalja a kémiai reakciók kiegyensúlyozását.
Burette megoldás
A közvetlen titrálást „közvetlen” -nek nevezzük, mert a tudós közvetlenül a végponthoz közeledik. A titráló anyag bejut az oldatba a büretéből származó cseppek révén, így a végső csepp nem haladja meg a végpontot. Közvetlen titrálással a tudósok egy oldatban lévő oldható anyagot kezelnek, amelyet egy titrátnak nevezett edény tartalmaz. A standardizált oldatot titránsnak nevezzük. A végpontot instrumentálisan vagy vizuálisan egy mutató segítségével határozzuk meg. A tudósok a helyes bürettához, egy függőleges és hengeres üvegáruhoz adják hozzá a titrálót egy precíziós csappal, amely kis mennyiségű folyadékot bocsát ki meghatározott mennyiségben. A tudósok 30–100 százalékos kapacitással töltik meg a büretet.