Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Sir Isaac Newtons esik az Apple
- Ki volt Sir Isaac Newton?
- Newton három mozgás törvénye
- Mi a Newton öröksége?
A Sir Isaac Newtons fejére eső alma apokriprális története valószínűleg az egyik leghíresebb történet az alapvető tudományos folyamat felfedezéséről, bár nincs bizonyíték arra, hogy ő esett volna eső gyümölcsből. Igaz azonban, hogy a Newton-i mozgás törvényeit továbbra is széles körben alkalmazzák, hogy megmagyarázzák azokat a tárgyakat és sebességeket, amelyekkel a mindennapi életben találkozol.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A Newton leeső almájának története elsősorban legenda - a dokumentumok azt mutatják, hogy látott egy alma leesését, de nincs bizonyíték arra, hogy őt sújtotta -, bár bár ez valószínűsítette a gravitáció kitalálásának gondolatát, az elismert tudós csak a mozgás a matematika, a fizika, az optika és a csillagászat tanulmányozása után.
Sir Isaac Newtons esik az Apple
A tudomány történetének talán leghíresebb legendája az eső alma.A történet azt mondja, hogy a fiatal Isaac Newton a kertjében ült, amikor egy alma esett a fejére, és hirtelen felmerült a gravitációs elmélete. A mese az évek során nagyon eltúlzott, de bizonyíték van arra, hogy megtörtént. 2010-ben a londoni Királyi Társaság digitálisan közzétette az eredeti kéziratot, amely leírja, hogy Newton miként látta, hogy egy alma esik egy fáról az anyja kertjében, és elkezdte kidolgozni a gravitációs elméletét. Ezt a papírt Newton kortársa, William Stukeley írta, és leírja egy olyan beszélgetést, amelyet Stukeley Newtonnal ábrázolt egy almafa árnyékában arról, hogy miért esik egy alma a föld közepére. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy az alma bármikor Newton fejére landolt.
Ki volt Sir Isaac Newton?
Sir Isaac Newton, született 1643-ban, volt az egyik legbefolyásosabb tudós. A korábbi tudósok, mint például Galileo és Arisztotelész ötleteire támaszkodva, képes volt az elméleteket a gyakorlatba konvertálni, és ötletei a modern fizika alapjául szolgáltak.
Newton a mozgási törvényeket 1666-ban dolgozta ki, amikor csak 23 éves volt. 1687-ben bemutatta a törvényeket a "Principia Mathematica Philosophiae Naturalis" című munkájában, amelyben elmagyarázta, hogy a külső erők hogyan befolyásolják a tárgyak mozgását.
Három törvényének kidolgozása során Newton egyszerűsítette az objektumokat, matematikai pontokra redukálva méret vagy forgás nélkül, hogy hagyja figyelmen kívül olyan tényezőket, mint a súrlódás, a légállóság, a hőmérséklet és az anyag tulajdonságai, és olyan eredményekre összpontosítson, amelyeket teljes egészében meg lehet mutatni a tömeg, a hosszúság alapján és az idő.
A Newton-törvények tárgyak mozgására vonatkoznak egy inerciális referenciakeretben, amely olyan rendszerként írható le, amelyben egy tárgy nyugalmi állapotban marad vagy állandó lineáris sebességgel mozog, hacsak külső erők nem befolyásolják. Newton úgy találta, hogy az ilyen rendszeren belüli mozgás három egyszerű törvény alkalmazásával fejezhető ki.
Newton három mozgás törvénye
1. "A nyugalomban lévő test nyugalomban marad, és a mozgásban lévő test mozgásban marad, kivéve, ha egy külső erő hat rá." Ha egy tárgy álló, akkor nem kezd mozogni önmagában. Ha egy objektum mozog, akkor annak sebessége és iránya nem változik, kivéve, ha valami megváltoztatja. Ezt gyakran "tehetetlenségi törvénynek" nevezik.
2. "Egy tárgyra ható erő egyenlő az objektum tömegének a gyorsulása szorzatával." Az objektumok tovább haladnak és gyorsabban ha erősebbek lesznek, és a nehezebb tárgyaknak nagyobb erőre van szükségük ahhoz, hogy ugyanolyan távolságra lépjenek, mint a könnyebb tárgyak.
3. "Minden tevékenységre egyenlő és ellentétes reakció van." Ha egy tárgyat egy irányba tolnak, akkor mindig azonos ellenállás van az ellenkező irányból. Ez a törvény megmagyarázhatja a rakéta működését: hatalmas motorjai a földre tolódnak le (az akció), és a talaj ellenállása egyenlő erővel (a reakcióval) a rakétát felfelé tolja.
Mi a Newton öröksége?
A mozgás Newton-törvényei, amelyeket az elmúlt 300 év során számos kísérlet igazolott, képezik a fizika első ágának alapját. Ezt ma klasszikus mechanikaként, a hatalmas tárgyak mozgásának tanulmányozásaként nevezik, és ez az alapja a fizika más ágainak felépítésére. A klasszikus mechanika fontos alkalmazásokkal rendelkezik a tudomány más területein is, ideértve a csillagászatot, a kémiát, a geológiát és a mérnököt.