Tartalom
Bár a réz kémiailag aktív, könnyen kombinálható oxigénnel és más elemekkel, a legtöbb esetben ezek a reakciók viszonylag lassan fordulnak elő és nem robbanásveszélyesek. Ez ellentétben van az alkálifémekkel, például a céziummal és a nátriummal, amelyek hevesen reagálnak a vízzel. Bár a fémréz a legtöbb körülmények között biztonságos a tárolására, kezelésére és felhasználására, egyes vegyületei robbanásveszélyesek.
Robbanásveszélyes reakciók
Robbanásveszélyes kémiai reakciók akkor fordulnak elő, amikor a vegyületek gyors, heves energiakibocsátáson mennek keresztül. A robbanásveszélyes vegyület névlegesen stabil lehet, de egy kiváltó esemény, például mechanikai vagy áramütés megbontja az anyag kémiai kötéseit. Amikor ez megtörténik, néhány molekula energiát bocsát ki, amely láncreakciót indít a szomszédos molekulákban. Ez nagy sebességgel fordul elő, amikor a robbanóanyagot néhány másodperces másodperc alatt elfogyasztja, és sokkhullámként engedi fel az energiát.
Rézvegyületek és hidrogén-peroxid
Az olyan vegyületek, mint a réz-acetilid, robbanásveszélyesek, bár a fémréz nem. A rézatomok acetilénnel, a hegesztés során használt nagyon éghető gázzal kombinálva réz-acetiliddá alakulnak. A vegyület vízzel reagál, felszabadítva a gázt és robbanásveszélyt okozva. A réz-tetramin a robbanásveszélyes vegyület. Ezenkívül a fémréz a hidrogén-peroxid robbanásveszélyes bomlását okozza, amikor az oldat koncentrációja legalább 30%.
Réztermit
A „termitnek” nevezett anyagcsalád, bár nem robbanásveszélyes, óriási mennyiségű hőt bocsát ki körülbelül 3700 Celsius fok (6700 fok Fahrenheit) hőmérsékleten. A termitet a taposóaknák biztonságos megsemmisítésére és a vasúti sínek hegesztésére használják. Az anyag kevert finomfém porokból áll; ha meggyullad, az egyik fém oxigént bocsát ki, és egy alumínium por felszívja azt, és hőt bocsát ki. Az egyik típusú termit por alakú rézből áll, amely a por alakú vasnak könnyen előállítható alternatívája.
Nagy mágneses terek
A nagy teljesítményű, kísérleti elektromágnesek belsejében lévő erők elég nagyok ahhoz, hogy felrobbanjanak a réztekercsek, amelyek a mágneseket működtetik. Amikor az elektromosság átvezet egy vezetéken, mágneses mező jön létre a huzal körül. Ugyanakkor a nagy elektromágneses szomszédos tekercsek közötti erők egymás ellen nyomódnak, feszültséget okozva a huzalban. A legtöbb elektromágnesben az erők nem elég erősek a tekercsek károsításához, de az erők nagyobbak lesznek, amikor az elektromos áram növekszik. A kísérleti elektromágnesek mezői megközelítik a 100 teslat - ez körülbelül harmincszor erősebb, mint a mágneses rezonancia képalkotó (MRI) készülékekben használt erős mágnesek. A tudósok a mágneseket csak a másodperc két századjára futtatják, hogy megakadályozzák a réztekercsek felrobbanását.