Tartalom
A csillagok elsősorban hidrogénből és héliumgázokból állnak. Drámaian drasztikusan változnak méretükben, fényességükben és hőmérsékleteikben, és több milliárd évig élnek, több szakaszból átmenve. Saját napunk egy tipikus csillag, több száz milliárd közül, amelyek a Tejútot szemléltetik.
Születés
A csillagok nagy galaktikus „óvodákban” születnek, amelyeket ködöknek neveznek. Ez egy latin szó, amely felhőt jelent. A ködök sűrű por- és gázfelhők, amelyek csillagok százaihoz vezethetnek. A köd egyes területein a gáz és a por összegyűlik egymással. Egy új csillag akkor keletkezik, amikor ezeknek a csomóknak az a tömege felhalmozódik, hogy saját gravitációja hatására összeomlik. A kondenzáló felhő megnövekedett sűrűsége miatt a hőmérséklete jelentősen megemelkedik. Végül a hőmérséklet olyan magasra emelkedik, hogy magfúzió következik be, és protostárnak nevezett „csecsemő” csillagot képeznek.
Fő szekvencia csillagok
Miután egy protostár összegyűjtött elegendő tömeget a környező gáz- és porfelhőkből, ez lesz a fő sorozatcsillag. A fő szekvenciacsillagok összeolvasztják a hidrogénatomokat, hogy héliumot hozzanak létre egy atomfúzió néven ismert folyamatban. A csillagok ebben a szakaszban több milliárd évig létezhetnek. Napunk jelenleg a fő sorozat szakaszában van.
A csillag fényessége nagyban függ annak tömegétől. Minél masszívabb egy fő sorozatcsillag, annál nagyobb fényerőt fog mutatni. A fő sorozatcsillag színe a csillag hőmérsékletét jelzi. A melegebb csillag kék vagy fehér, a hűvösebb csillag pedig piros vagy narancssárga. A csillag tömege szintén befolyásolja annak élettartamát. Minél tömegebb egy csillag, annál rövidebb lesz élettartama.
Vörös óriások
Több milliárd éves égés után a fő szekvenciacsillag végül kimeríti üzemanyag-ellátását, mivel hidrogénjének nagy része nukleáris fúzióval héliummá alakul. A fölösleges hélium ekkor a csillag hőmérsékletét növeli. Amikor ez megtörténik, a csillag vörös óriássá alakul.
A piros óriások élénkvörös színűek. Nagyobb és sokkal világosabb is, mint a fő sorozatcsillagok. Ahogy a vörös óriásmagja továbbra is összeomlik a gravitációs erő hatására, elég sűrűvé válik, hogy a fennmaradó hélium-tartalmat szénré alakítsa. Ez körülbelül 100 millió év alatt zajlik, amíg eljön az ideje, hogy a csillag meghaljon. Ahogy a tömeg diktálja egy csillag fényességét, ez meghatározza a csillag halálának módját is.
Fehér törpék
Az alacsonyabb tömegű fő sorrendű csillagok végül fehér törpékké válnak. Miután egy vörös óriás megégett a héliumellátása révén, a csillag elveszíti tömegét. A fennmaradó szénmag továbbra is lehűl és a fényerősség milliárd év alatt csökken, amíg fehér törpévé nem válik. Végül a fehér törpe csillag abbahagyja az energiatermelést, és elsötétül, és fekete törpévé válik. A fehér törpe csillagok kisebbek, sűrűbbek és kevésbé világítanak, mint a vörös óriáscsillagok. A fehér törpe csillagok sűrűsége olyan nagy, hogy egy egyszerű kanál fehér törpe anyag több tonnát is megmérne.
Szupernóvák
A nagyobb tömegű fő sorozatcsillagok szupernóváknak nevezett drámai és erőszakos robbanásokban halnak meg. Miután ezek a csillagok megégették a héliumellátást, a megmaradó szénmag végül vasré alakul. Ez a vasmag ezután saját súlya alatt összeomlik, amíg el nem éri azt a pontot, ahol az anyag kezd felpattanni a felületéről. Amikor ez megtörténik, hatalmas robbanás következik be, amely ragyogó fényvillanást generál, amely megegyezik egy csillagok galaxisának világosságával. Néhány szupernóva robbanás során a protonok és az elektronok összekapcsolódnak és neutronokat képeznek. Ez viszont rendkívül sűrű csillagok kialakulásához vezet, amelyeket neutroncsillagoknak hívnak.