Tartalom
Tektonikus aktivitás
A sziklák meredek sziklaalakzatok, amelyek gyakran előfordulnak a természetben a partok mentén, a folyók medencéin és a hegyvidéki régiókban. A sziklákat számos különféle természeti jelenség képezheti, bár a sziklák kialakulása gyakran tektonikus aktivitással jár. A föld alatt a föld nagy tektonikus lemezekből áll, amelyek az idő múlásával eltolódnak. Amikor ezeknek a lemezeknek kettő találkozik, extrém nyomás jön létre, amely időnként az egyik vagy mindkét lapot felfelé erőlteti. Ennek eredményeként hegyek és sziklák alakulhatnak ki. A tektonikus aktivitás legsúlyosabb epizódjai földrengéseket eredményezhetnek, amelyek könnyeket okozhatnak a földben és sziklákat képeznek.
Víz és erózió
A sziklák kialakulásának egy másik módja a víz hatása és az időjárási viszonyok, amelyek az idő múlásával károsítják a sziklákat. Különösen a tengerparton vagy a nagy tavak mentén előforduló szikláknál a víz ismételt vízsziklálása a sziklákkal szemben, ahogy a hullámok fokozatosan elviszik a sziklát, amely sziklákat képezhet több ezer év alatt. Más esetekben az esővízzel duzzadó folyók és vízgyűjtők fokozatosan vágódnak a földbe folyásuk folyamán, ami sziklás falakat képezhet a mozgó víz mindkét oldalán, mint például a Grand Canyon.
A gleccserek
A sziklák kialakulásának másik oka a gleccserek voltak, amelyek a jégkorszak alatt a föld nagy részét lefedték. Amikor a gleccserek lassan elmozdultak a földön, hatalmas súlyukkal egyes területeken mélyedések alakultak ki, olyan sziklákat képezve, mint a folyó. A különbség az, hogy a gleccserek rendkívül terjedelmesek, tehát az általuk kialakított sziklák nagy területeket fedhetnek le, ahelyett, hogy egy bizonyos ösvényre korlátozódnának, mint egy folyó. Ennek eredményeként a nagy területeket, amelyeket korábban gleccseren borítottak, hajlamosak szétszórták a puszta kőzetkibocsátásokkal.