Tartalom
A DNS, amely az összes élő szervezet genetikai felépítésének felelős, egy hosszú, keskeny molekula, amely cukor-foszfát gerincből áll, és amely támogatja a kisebb molekulák pontos szekvenciáját, az úgynevezett nukleotid bázisokat. A sejtek elolvasják a géneknek nevezett DNS szekciókat, hogy ellenőrizzék a fehérjék termelődését, amelyek meghatározzák a sejt tulajdonságait.
A kromatin és a kromoszómák ugyanazon anyag különböző formái, amelyek a DNS-molekulák csomagolása révén apró sejtekbe való illesztésükhöz és működésükhöz működnek. A csomagolás azonban nem az egyetlen kromoszóma és kromatin funkció. Arra is szolgálhat, hogy segítse a génexpresszió szabályozását.
Csomagolási kihívás
Az eukarióta organizmusok, amelyek az élet legegyszerűbb formáit tartalmazzák, olyan sejtekkel rendelkeznek, amelyek tartalmaznak egy központi fallal körülvett régiót, az úgynevezett magot. A sejt DNSének nagy része a sejtmagban helyezkedik el, ami elég nagy csomagolási kihívást jelent. Ha kinyújtja az összes DNS-t egy emberi sejtben, akkor az kb. 3 méter hosszú lesz.
A természet megtalálta a módját, hogy mindezt a DNS-t egymagba töltse be, amelynek átmérője csak 1/100 000 méter. Nemcsak a sejtnek szorosan össze kell tömörítenie a nukleáris DNS-t, hanem ésszerűen el kell rendeznie a DNS-t is úgy, hogy a sejt hozzáférjen a használni kívánt részekhez.
Kromatin meghatározás
A kromatint a smink és funkciója alapján definiáljuk. A kromatin a DNS, ribonukleinsavak és hisztonoknak nevezett fehérjék kombinációja, amelyek kitöltik a sejtmagot. A hisztonok a kettős spirális DNS-szálakhoz kapcsolódnak, és ezeket összenyomják. A kromatin gyöngyszerű szerkezeteket alkot, amelyeket nukleoszómáknak nevezünk, és a DNS-t hat tényezővel tömöríti.
A gyöngyszál ezután egy üreges cső alakú, a mágnesszelep, amely 40-szer kompaktabb. A kromatin részben nagy tömörítést érhet el azáltal, hogy semlegesíti a negatív elektromos töltéseket, amelyek a DNS-molekulában dominálnak, és egyébként ellenállnának a kompressziónak. Az egyik kromatin típus, az euchromatin, aktívan szabályozza a génaktivitást, míg a heterochromatin szorosan megköti a DNS-molekula inaktív régióit.
Ha a DNS szorosan kötődik, akkor a régió génei nem képesek átírni, mivel a transzkripciós mechanizmusok (enzimek és más molekulák) fizikailag nem jutnak el a génhez. Másrészt, amikor a kromatin lazán kötődik, a gének könnyebben átírhatók és expresszálódnak.
A kromoszómák
A kromoszómák akkor alakulnak ki, amikor egy sejt hamarosan megosztódik, amikor a spagetti-szerű kromatin még tovább összenyomódik, 10 000-szeres tényezővel. A kapott kondenzált test egy kromoszóma, amely általában egy nagy X-hez hasonlít. Az X négy karja a központi részben, úgynevezett centromerként kapcsolódik. A legtöbb emberi sejt 46 kromoszómával rendelkezik két 23 sorozatban, mindegyik szülő adományozva.
A kromoszómák megkettőződnek és egyenletesen oszlanak el az egyes lánysejtekben a sejtosztódás során. A sejtosztódás befejezése után a kromoszómák belépnek az interfázisnak nevezett periódusba, és visszatérnek a kromatin szálakba.
A prokarióták valami hasonlót tartalmaznak a kromoszómákhoz és a kromatinhoz, ám ez nem egészen ugyanaz. Ugyanazon komplexek helyett, amelyek az eukariótákban vannak, a prokarióták egyszerűen "szupertekercselik" DNS-eiket annak érdekében, hogy illeszkedjenek a sejtbe. A prokariótákban csak egy DNS-csomó van, az úgynevezett nukleoid. Noha vannak fehérjék ehhez a szupertekercseléshez, ez nem ugyanaz a szerkezet vagy felépítés, mint a kromatin.
Kromatin funkció: kondenzáció és pihenés
Az átírás csak az interfázisokban fordul elő. A transzkripció során a sejt specifikus DNS-géneket másol az RNS-re, amelyet később fehérjévé alakít. Az interfázisok során a kromatin viszonylag ellazult, lehetővé téve a sejt transzkripciós mechanizmusainak, hogy hozzáférjenek a DNS génekhez.
Az euchromatin körülveszi a transzkripcióra alkalmas géneket, és aktív szerepet játszik a folyamatban. A heterochomatin a DNS-molekula inaktív részeire kapcsolódik. A kromatin kromoszómákká kondenzálódik, majd újra ellazul, miközben a sejt váltakozik az osztódás és az interfázisok között.