Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Ellentétes remek
- Mozdony adaptációk
- Érzékszervi adaptációk
- Nagy agy
- Szerszám használata
- Társadalmi csoportok adaptációi
- Kommunikációs képességek
- A genetikai alkalmazkodás a környezethez
A csimpánzok, az Afrikából származó nagy majmok képviselik az emberekhez legközelebb élő rokonokat. Valójában a csimpánzok és az emberek megosztják a DNS-szekvencia 96% -át. A csimpánzok számos megkülönböztető alkalmazkodást alkalmaznak, hogy túléljék a fákat és a talajt. Ezek az alkalmazkodások mozdonytól társadalmi, genetikaiig terjednek.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A csimpánzok számos adaptációt mutatnak, amelyek megkönnyítik a túlélést. Ezen adaptációk némelyike magában foglalja az ellentmondó hüvelykujjakat, a mozdony adaptációit, éles érzékeket, nagy agyat, szerszámkészítést és -felhasználást, összetett társadalmi közösségeket és környezetük genetikai adaptációját.
Ellentétes remek
Az emberekhez hasonlóan a csimpánzok négy ujjal és ellentétes hüvelykujjjal rendelkeznek. Ez a hüvelykujj lehetővé teszi a csimpánzok számára, hogy megfogják és megmássák a fákat. A csimpánzok képzett kezeikkel is ápolják egymást. Az ellentétes hüvelykujj lehetővé teszi a csimpánzok számára a szerszámok készítését és használatát is.
Mozdony adaptációk
A csimpánzok hosszú lábakkal arányosak. A hosszú karok eszközt biztosítanak a csimpánzoknak, hogy összekavarodjanak, és az ágakon lengjenek. Ezt az adaptációt az elülső végtag-felfüggesztő mozgásnak nevezik. A rövidebb lábak jól működnek a talajon járáshoz, futáshoz és akár álláshoz is, de a csimpánzok nem kétlábúak, mint az emberek. A csuklóikon és a lábakon négyrudaként járnak; hátsó végtagjaik nyújtják a testtömegük legnagyobb részét. Ezek a végtagok a csimpánzok meghajtását is biztosítják. A csimpánzok nem rendelkeznek farokkal, így könnyebben ülhetnek.
Érzékszervi adaptációk
Az emberekhez hasonlóan a csimpánzok is látványosak. Jó szagi és hallóképességük is van. Minden érzékszervi adaptáció lehetővé teszi a csimpánzok számára, hogy tisztában legyenek a ragadozókkal és keressék élelmüket.
Nagy agy
A csimpánzok talán a legfigyelemreméltóbb adaptációja a testükhöz képest nagyobb agyuk. Ez az adaptáció számottevő intelligenciát biztosít számukra. A csimpánzok még saját tükörképeiket is felismerik. Az önkéntes tanulók, a csimpánzok követhetik az utasításokat és készíthetik saját eszközöket. A csimpánzok az agyukban, például az emberekben is, különleges típusú neuronokkal rendelkeznek, amelyek a döntéshozatalhoz kapcsolódnak.
Szerszám használata
A csimpánzok a főemlősök egy kis csoportjába tartoznak, amelyek saját eszközöket készítik és használják. Különleges merítőpálcákat készítenek olyan ételekhez, mint a termeszek, hangyák és méz. A csimpánzok gallyat is használnak fogpiszkáláshoz, és sziklákat használnak kalapácsként a nyitott diófélék repedéséhez. A csimpánzok alkalmanként sziklákat használnak fegyverként vadászatban vagy más csimpánzokkal szembeni agresszióban. A felnőtt csimpánzok kiképzik fiataljaikat az ilyen eszközök készítésére és használatára. A csimpánz szerszámgyártásában az egyik érdekes különbség a szerszám meghosszabbítása. A csimpánzpopulációk némelyikénél a szerszámok tanult használata nemzedékeken át terjed.
Társadalmi csoportok adaptációi
Csimpánzok, amelyek alkalmazkodtak egy nagyon társadalmi közösség kialakításához a túlélés érdekében, egy nagy közösségből áll, amely több kisebb alcsoportra bontott. A verseny és az együttműködés intelligenciájuk eredménye. A csimpánzok manipulálják, megtévesztik, irányítják érzelmeiket és egyéb módon aktívan részt vesznek egy komplex társadalmi környezetben. A felnőtt nőstények továbbadják a megtanult tudást fiatalok számára, például arról, hogy mely ételeket lehet biztonságosan enni, és hogyan lehet repedezni a diót. Felnőtt férfi csimpánzok majmokra és vadra vadásznak kooperatív csoportokban. Biztosítják a határbiztonságot is.
Kommunikációs képességek
A csimpánzok kifejező arcokkal rendelkeznek, és társadalmi körülmények alapján bizonyos testhelyzeteket fogadnak el. Gyorsan továbbítják a fontos információkat vizuális vagy vokális eszközökön keresztül. Az olyan kifejezések, mint a vigyor és a duzzogás, eltérő jelentéssel bírnak, riasztva más csimpánzokat a környezetükben felmerülő tulajdonságokra vagy potenciális veszélyekre. Különböző testmozgások közvetítik az információkat a dominanciáról, az izgalomról és az agresszióról. Az olyan vokalizációk, mint a felkavarás, morgás és sikolyok, eltérő érzéseket közvetítenek étkezés, utazás és más csimpánzokkal való interakció során.
A genetikai alkalmazkodás a környezethez
Kamerun központjában a tudósok három különálló csimpánzpopulációt fedeztek fel. Mindegyik populáció alkalmazkodott a környezetének különböző szempontjaihoz ahhoz, hogy genetikai szinten változások történjenek. A genetikai különbségek annyira növekedtek, hogy ezeket a populációkat alfajokra osztják. Figyelembe véve veszélyeztetett státuszukat, ezek a csimpánzcsoportok rendkívül érzékenyek az élőhelyek elvesztésére. Ez jelzi a megőrzés alapvető fontosságát ezen egyedüli főemlősök megőrzése érdekében.