Tartalom
A papír általában közönséges és egyszerű terméknek tűnhet, de előállítása valójában bonyolultabb, mint a legtöbb fogyasztó valószínűleg felismeri. Ennek egyik fő oka a papírgyártás kémiája.Reakciók és fizikai folyamatok sorozatán keresztül a papíriparban használt vegyi anyagok a barna faforgácsot fényes fehér lapmá alakítják, amelyet a kezedben tarthat. A kulcsfontosságú kémiai reakciók közül kettő a fehérítés és a Kraft-folyamat.
Kraft folyamat
A fa összetett keverék, amely elsősorban cellulóznak nevezett polimerből áll. A fa cellulózszálait egy másik lignin nevű polimer köti össze. A papírgyártóknak el kell távolítaniuk a lignint a répából. Ennek megvalósítása érdekében az iparban alkalmazott egyik fő kémiai reakció a Kraft-eljárás, amelynek során a faforgácsot magas hőmérsékleten és nyomáson lévő víz nátrium-hidroxid és nátrium-szulfid keverékével kombinálják. Ilyen rendkívül bázikus körülmények között a negatív töltésű szulfid-ionok reagálnak a lignin-polimer láncokkal, hogy kisebb alegységekre bonthassák őket, így a cellulózszálakat felszabadítják a további felhasználáshoz.
Alternatív reakciók
Noha a Kraft pépesítés messze van a legnépszerűbb eljárás, egyes gyártók más megközelítéseket alkalmaznak a lignin eltávolítására. Az egyik ilyen alternatíva a savas szulfit-pép, ahol a kénsav és a nátrium-, magnézium-, kalcium- vagy ammónium-biszulfit-víz keveréke feloldja a lignint a cellulózrostok felszabadításához. A kraft-péphez hasonlóan magas hőmérsékletekre és nyomásokra is szükség van. Egy másik alternatíva a semleges szulfit félkémiai pépesítés, ahol a forgácsot összekeverik nátrium-szulfit és nátrium-karbonát keverékével vízben, és főzik. A többivel ellentétben ez a folyamat csak a lignint távolítja el, tehát a pépesítés után a forgácsot mechanikusan kell aprítani, hogy eltávolítsák a maradék polimert.
Fehérítő kémia
Nem számít, hogy a gyártó melyik eljárást választotta a pépesítésre, a lignin egy része továbbra is sértetlen marad, és ez a megmaradó lignin általában a pép barna színét adja. A gyártók eltávolítják ezt a maradék lignint, és a pép fehéresé válik egy másik, fehérítésnek nevezett kémiai eljárással. Ebben a folyamatban egy oxidálószert - egy vegyi anyagot, amely oxidálja a lignint akár oxigénatomok hozzáadásával, akár elektronok eltávolításával - kombinálják a fapéppel a maradék lignin elpusztításához. A fehérítés inkább szelektív, mint a pép; ellentétben a pépesítéssel, amely a cellulóz kis részét is elpusztítja, a fehérítés elsősorban a lignint távolítja el.
Fehérítő vegyszerek
A szokásos fehérítőszerek közé tartozik a klór, klór-dioxid, oxigén, hidrogén-peroxid, ózon és nátrium-hipoklorit, a háztartási fehérítő aktív alkotóeleme. Annak ellenére, hogy az egyes reakciók mechanizmusa eltér, ezek mindegyike oxidáló szerek, amelyek oxidálják a pépben található lignint. Ezen anyagok közül a klór, a klór-dioxid és a hidrogén-peroxid a legszelektívebb, azaz kevésbé hajlamosak reagálni a cellulózzal és a keverék más kívánatos részeivel. A lignin eltávolításának képességén kívül a klór, a klór-dioxid és a nátrium-hipoklorit szintén kiemelkedő abban, hogy eltávolítják a szennyeződés részecskéit, ami egy másik fontos tényező a gyártók számára.
Egyéb reakciók
A répát és a fehérítést követően a pép egy sor sorozatba kerül, amely a fizikai, nem pedig a kémiai folyamatok során megváltoztatja, így lemezré alakul. Attól függően, hogy milyen tulajdonságokkal szeretné megkapni a termékét, a gyártók más kémiai reakciók sokféleségét alkalmazzák, nevezetesen méretezési, retenciós és nedves szilárdsági eljárásokat, amelyek nedvességállóságot biztosítanak, kötik a kisebb szálakat a termékben vagy megváltoztatják azokat, így kevésbé valószínű nedvesen széteshet. Ezek az eljárások jellemzően számos olyan polimer részét képezik, amelyek a késztermék cellulózszáljaihoz kötődnek. A nedves szilárdságú eljárások például tipikusan kombinálják a cellulózrostokat olyan poliamido-amin-epiklórhidrin gyantákkal, amelyek a szálakkal reagálnak, hogy térhálósítsák őket, így kevésbé valószínű, hogy vízben szétesnek.