Tartalom
A klór-fluorozott szénhidrogének vagy CFC-k egy olyan gázosztály, amelyet széles körben alkalmaztak hűtőközegként és hajtógázként. Noha nemcsak toxikusak és nagyon hasznosak, a CFC-k károsítják az ózonréteget, a Föld felső légkörének vékony rétegét, amely elnyeli a nap UV fényét. Mivel az UV-fény bőrrákot okozhat az emberekben, az ózonréteg károsodása súlyos lehetséges következményekkel járhat egészségére.
CFC
A CFC-k meglehetősen nem reagálnak. Ugyanez a tulajdonság vonzóvá teszi őket mind ipari vegyi anyagokként, mind a környezetre veszélyesekként. Mivel annyira nem reagálnak, nagyon lassan bomlanak le, amikor a légkörbe kerülnek, és időt adnak nekik a Föld légkörének sztratoszféra néven ismert rétegének eléréséhez. A sztratoszférában a föld felszíne felett több mérföldnyire egy ózonnak nevezett gázban gazdag réteg fekszik. Az ózon minden egyes molekulája három oxigénatomból készül, ami ellentétben áll az oxigéngáz szokásos molekuláival, amelyek darabonként csak két oxigénatomot tartalmaznak.
Klór
Ha erős ultraibolya fénynek vannak kitéve, a CFC-k végül lebomlanak, hogy páratlan elektronral magányos klóratomokat szabadítsanak fel. Ezek a klóratomok nagyon instabilok és reagálnak az ózonnal, és egy bizonyos láncreakción keresztül oxigénné bontják azokat. Egyetlen klóratom reagálhat akár 100 000 molekula ózonnal, mielőtt végül egyesül egy másik atommal, így stabil vegyületet képez. Ezért is csak kis számú CFC-molekula képes elpusztítani az ózon nagy mennyiségét, és hosszú ideig aktív maradhat a felső légkörben.
Vulkáni tevékenység
Noha a CFC-k az emberi tevékenység termékei, a vulkánok hozzájárulhatnak a kárhoz azáltal, hogy ezeket az ózonpusztító szereket még pusztítóbbá teszik. Kicsi porrészecskék, amelyeket szétszórt a kitörések, például a Mt. 1992 kitörése. A Fülöp-szigeteken található Pinatubo eléri a légkört, és zavarja a klóratomok eltávolítását szolgáló kémiai reakciókat. Amikor ez megtörténik, a klóratomok hosszabb ideig aktívak maradnak, és így esélyük van még sok más ózonmolekulának lebontására.
Az ózon feltöltése
A CFC-k természetesen nem maradnak határozatlan ideig aktívak; az idő múlásával a kémiai reakciók a klóratomokat más, stabilabb vegyületekké alakítják, amelyek nem bontják le az ózonot. Ezért fokozatosan csökken a sztratoszféra CFC-szintje, amíg az emberek nem adják hozzá ezeket a gázokat a légkörbe. Ha elegendő idő van CFC-k hiányában, az ózonréteg végül helyreállhat a károsodásokból, mivel az ózon a természetes légkörben természetes kémiai folyamatok útján képződik. A CFC-k előállítását az 1990-es évek közepére fokozatosan megszüntették a Montreali Jegyzőkönyvnek nevezett nemzetközi megállapodás révén. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint a tudósok úgy vélik, hogy az ózonréteg 2060 után valamikor visszatérhet a normál szintre.