Tartalom
A „fosszilis” kifejezés tág kifejezést jelent minden olyan tárgyra, amely bizonyítékot ad a múltbeli életformaról, amelyet megőriztek a földkéregben. A fosszilis anyagok állhatnak üledékes kőzetben lévő imákból, megkövesedett maradványokból, vagy akár egész példányból, amelyet borostyán, jég vagy kátrány tartósítanak meg. Míg a legtöbb fosszilis anyag bizonyos mennyiségben tartalmaz szén elemet, addig a szénrétegű fosszilis anyagnak nevezett típus elsősorban szénből áll.
Szén betétek
Minden élőlény széntartalmú, és amikor egy halott szervezet egy sziklán feküdt, egy rendkívül vékony szénréteg rakódik fel a kőzetre az idő múlásával. Amint a hidrogén, az oxigén és a nitrogén a szervezet testében eltűnik - általában oldódnak és párolognak egy víztest alatt -, az egyetlen fennmaradó anyag ez a szénréteg. Ezt a bomlási folyamatot szénsavasításnak vagy desztillációnak nevezzük.
Kétdimenziós kép
A fosszilis fosszilis anyagokkal ellentétben, amelyek felhasználhatók egy háromdimenziós öntvény létrehozására, amely a szervezet valódi alakjának másolata, a szénfilm-kövület kétdimenziós képként jelenik meg, finoman belemerítve a kőzetbe. Ezek általában fekete vagy barna színűek, a szikla színével ellentétben. A szénrétegű fosszíliák tehát nem olyan „feltűnő” vagy kiemelkedőek, mint más módszerekkel képződött kövületek, de néha bonyolult felületi részleteket mutatnak.
Tartósított minták
Mivel a szénrétegeket általában a víztest alatt tartott példányok hagyják el, a leggyakoribb kövületek a halakból, a rákfélékből és a levelekből származnak. Ezek a példányok valószínűleg elsüllyedtek és tapadtak a sziklahoz lassan mozgó víztestek alatt, ahol engedték, hogy leülepedjenek, ahelyett, hogy áramot szakítanák vagy zúzzák volna be. A levelek esetében a levél belső alkotóelemei, például a sejtfalak és a belső sejtszerkezetek általában elvesznek, de a sejteket időnként ásványi anyagokban gazdag vízzel töltik meg, amely megszilárdul, hogy megőrizzék ezeket a miniszekuláris tulajdonságokat.
Információk levonása fosszilis anyagból
A szén-film-kövületek gyakran előfordulnak a kompressziós kövületekkel együtt, és a kombináció időnként felveti annak lehetőségét, hogy több információ nyerhető, mint a fosszilis anyagot előállító szervezet általános alakja és morfológiája. Például a krétakori fosszíliált tollak elemzése feltárta a tollat képező melanoszómák szerkezetét, ami viszont lehetővé teszi az eredeti toll színének meghatározását.