A be- és kirakodó szerkezetek erőt gyakorolnak a csavarokra és más típusú csatlakozókra. A nyírófeszültség az egyik olyan erő, amely befolyásolja a csavarokat. Amikor egy csavar két vagy több alkatrészt összeköt, az egyes részek külön-külön erőket tudnak kifejteni a csavarra, gyakran különböző irányokba. Ennek eredménye a nyírási feszültség a síkon a két összekapcsolt alkatrész közötti csavaron keresztül. Ha a csavar nyírófeszültsége túl magas, akkor a csavar eltörhet. A nyírófeszültség szélsőséges példája a csavarvágók használata egy csavaron. A marók két pengéje ellentétes erőket bocsát ki a csavar egyetlen síkjára, és ezzel egy vágott csavart eredményez. A nyírófeszültség meghatározása egy csavarnál egy egyszerű számítás, csak néhány bemenetet használva.
Vonalzóval vagy digitális féknyergekkel mérje meg a csavarozott szerelvény egyes részeinek vastagságát. Címkézzen meg mindegyik vastagságot t1, t2, t3 és így tovább.
Számítsuk ki a nyírási feszültséget az F ÷ képlettel (dx (t1 + t2)), ha a csavar két lemezt összeköt, és mindegyik lemezt ellenkező irányban egy (F) erőnek kell kitenni. Ezt a terhelési esetet egyetlen nyírásnak nevezzük. Például, ha két, 1 hüvelyk vastagságú lapot egy 1 hüvelyk átmérőjű (d) csavarral összekötnek, és minden lapot 100 lb erőnek vetik alá, akkor a nyírófeszültség 100 lb ÷ (1 hüvelyk x (1 hüvelyk) + 1 hüvelyk)) vagy 50 psi.
Számítsuk ki a nyírófeszültséget az F ÷ képlet szerint (2d x (t1 + t2 + t3)), ha a csavar három lemezt összeköt, ahol a középső lemez egyik irányban erőt érez, a másik két lemez pedig másik irányban erőt érez. Ezt a terhelési esetet kettős nyírásságnak tekintjük, mivel a nyírás a csavar két különböző síkjában fordul elő. Például, ha mindegyik 1 hüvelykes vastagságú lemezt 1 hüvelyk (d) átmérőjű csavarral kötik össze, és a lemezeket 100 lb erőnek vetik alá, akkor a nyírófeszültség 100 lb ÷ (21 hüvelyk x (1 hüvelyk +) 1 hüvelyk + 1 hüvelyk)) vagy 16,7 psi.