Tartalom
- Hogyan működik a gél elektroforézis?
- Alapvető elektroforézis eljárás
- Az ismeretlen fragmensek hosszának meghatározása
A sejteknél sokkal kisebb DNS-fragmentumok hosszának mérésekor a mikrobiológusoknak trükköre van szükségük, és a legkényelmesebb a gélelektroforézis. Ez a módszer arra a tényre támaszkodik, hogy a DNS-fragmenseket feltöltik, és alternatívája drágább módszereknek, például a röntgenkristályosításnak, amely felelős a DNS kettős hélix szerkezetének felfedezéséért.
Hogyan működik a gél elektroforézis?
Mivel a DNS-molekulák töltöttek, őket egy elektromos áram befolyásolja. Ha semleges gélbe helyezi őket, és áramot helyez át a gélen, a molekulák a pozitív elektród (anód) felé vándorolnak. Mivel a különböző méretű DNS-molekulák ugyanazt a töltést hordozzák, a kisebbek gyorsabban haladnak, tehát ez a folyamat a molekulákat sávokba osztja, amelyeket összehasonlíthatunk az ismert méretű mintákkal.
Alapvető elektroforézis eljárás
A gél általában agarózból, egy poliszacharidból készül, amely pufferoldatban hevítve félszilárd, enyhén porózus gélt képez. Az egyik végén a gél apró bemélyedéseket képez, amelyeket kutaknak nevezünk, ahol a kutató a vizsgált DNS mintákat, valamint az ismert hosszúságú referencia mintákat, DNS létrának nevezzük. A létrán lévő fragmensek hosszát egy másik módszerrel, például röntgenkrisztallográfiával határozták meg.
Amikor a gélt egy vezető oldatba merítik és feszültséget adnak, a fragmensek a gélön keresztül vándorolnak - a kisebbek előbb, a nagyobbak és a lassabbak hátul. Végül méretük szerint spektrumszerű sávokká alakulnak ki.
Amint ez megtörténik, a kutató kikapcsolja az áramellátást, felitatja a gélt egy DVA-kötő festékkel és ultraibolya fényben megvizsgálja a mintákat. A létrát referenciaként felhasználva a látható sávban meghatározhatja a fragmentumok méretét. Csak a sávok láthatók - az egyes DNS-fragmentumok túl kicsik ahhoz, hogy láthassák.
Az ismeretlen fragmensek hosszának meghatározása
A mintában nem minden sáv áll párosulva a létrán lévő sávval, így az ismeretlen töredékek méretének meghatározásához a tudósok általában egy grafikont ábrázolnak. Az x tengelyen az egyes sávok által a létrán megtett távolság milliméterben, az y tengelyen pedig az egyes sávok mérete. Ha a pontokat egy görbe köti össze, bármely sáv méretét extrapolálhatjuk a görbéből, miután megmérjük a sáv által megtett távolságot milliméterben.