Tartalom
- Ökoszisztéma két típusa
- Információk a vízi ökoszisztémáról
- Édesvízi ökoszisztémák
- Tengeri ökoszisztémák
Az ökoszisztéma az organizmusok és környezetük biológiai közösségéből áll. Az ökoszisztémákat számos tényező befolyásolja, ideértve az erőforrások, például a fény, az élelmiszer és a víz rendelkezésre állását is. Az ökoszisztémát alakító egyéb tényezők a topográfia, a talaj összetétele és az éghajlat. Számos típusú ökoszisztéma létezik, egyedi környezeti jellemzőkkel és fajokkal.
Ökoszisztéma két típusa
Az ökoszisztémák két fő kategóriába sorolhatók: szárazföldi ökoszisztémák és vízi ökoszisztémák. Földi ökoszisztémák szárazföldön helyezkednek el, és a Föld felületének körülbelül 28% -át fedik le. A szárazföldi ökoszisztémákra példa a sivatagi, tundra, esőerdők és az alpesi régiók.
Vízi ökoszisztémák vizes környezetben (vízi környezetben) helyezkednek el, és a Föld felszínének több mint 70% -át lefedik. A vízi ökoszisztémákra példa a tavak, tavak, lápok, folyók, torkolatok és a nyílt óceán.
Információk a vízi ökoszisztémáról
Néhány alapvető, fontos információ a vízi ökoszisztémákról az, hogy kétféle típus létezik: tengeri ökoszisztémák és édesvízi ökoszisztémák. A vízi ökoszisztéma e két típusa között a fő különbség a sótartalom Az ökoszisztémában jelen lévő víz (sós). A víz sótartalma nagymértékben befolyásolja azokat a fajfajtákat, amelyek egy adott vízi környezetben élhetnek.
Tengeri ökoszisztémák az óceánokban és a tengerekben helyezkednek el a világ minden tájáról, és számos speciális organizmus számára biztosítanak élőhelyet az apró planktontól a hatalmas bálnáig. Tengeri víz (sós víz) jelen van a vízi környezet túlnyomó többségében. A tengeri ökoszisztémákat nagymértékben befolyásolja a víz mélysége, hőmérséklete és a megvilágítás.
Édesvízi ökoszisztémák nem sós vízre (víz só nélkül) jellemző. Az édesvízi ökoszisztémák, például a folyók és tavak a Föld felületének kevesebb, mint 1% -át fedik le, de sok érzékeny növény- és állatfajnak ad otthont, beleértve az összes halfaj 41% -át.
Édesvízi ökoszisztémák
A vízi ökoszisztémákkal kapcsolatos egyik tény az édesvízi ökoszisztémák több mint 100 000 élőlényfajnak ad otthont. A sekély víztestek, mint például a tavak és a mocsarak, biológiailag produktívabbak, mivel rendelkezésre állnak az ökoszisztémában elkülönített napfény és tápanyagok, és sokféle szervezetet képesek táplálni. Az édesvízi állatokra példa többféle gerinctelen állat, például férgek, puhatestűek, rákok és rovarok. Az édesvízi ökoszisztémák élőhelyet nyújtanak gerinceseknek is, mint például halak, békák, gőterek, teknősök, hódok, gém, sirály és kócsag.
Az édesvízi ökoszisztémák a világ minden régiójában léteznek. A topográfia, a szél, a hőmérséklet és a gravitáció nagyban befolyásolja a víz szárazföldi mozgását, ezért számos lehetőség van az édesvízi ökoszisztémák alakjára és méretére. Az édesvízi ökoszisztémák három kategóriába sorolhatók: lottós ökoszisztémák, lenti ökoszisztémák és vizes ökoszisztémák.
Lotikus ökoszisztémák jellemzi a gyorsan áramló víz, amely egy általános irányba halad. A lottikus ökoszisztémákra példák a folyók és patakok. A lottikus ökoszisztémákban élő szervezeteknek ellenállniuk kell a mozgó víz erőinek, ide tartoznak a rovarok, halak, rákok, rákok és puhatestűek. Az emlősök, például a folyami delfinek, a vidra és a hód, valamint a különféle madarak is élnek lottós ökoszisztémákban.
Lentikus ökoszisztémák állóvíz jellemzi. A lenti ökoszisztémákra példa a tavak és a tavak. A lenti környezetben élő szervezetek védettbb élőhelyűek, és sokkal inkább beilleszkedhetnek, mint a lottikus környezetben élők. A lenti ökoszisztémákban élő növények közé tartoznak a liliomok, algák és más gyökeres vagy úszó növények. A tavak és tavak madarak, békák, kígyók, fáklyák, szalamandrák és sok gerinctelen család is otthont adnak.
Vizes élőhelyek ökoszisztémái magában foglalja a sekély vízű és telített talajú területeket. A vizes élőhelyekre példaként említhető a mályva, a mocsarak és a mocsarak. A vizes ökoszisztémák nagyon érzékenyek a zavarokra, és az emberi tevékenység miatt gyorsan eltűnnek. A vizes ökoszisztémákban élő szervezetek közé tartozik a gólya moha, a fekete lucfenyő, a tamarakk, a talak, a rovarok, a hüllők és a kétéltűek.
Tengeri ökoszisztémák
Tengeri ökoszisztémák sós vízben vagy annak környékén helyezkednek el, és magukban foglalják mind a part menti, mind a nyílt óceáni élőhelyeket. A tengeri élővilág a legnagyobb élővilág, és a Föld felszínének kétharmadát lefedi. A vízi ökoszisztémákkal kapcsolatban az a tény, hogy míg a tengeri környezet csupán 7% -a tengerparti környezet, addig a többet nyújtanak. Az óceán ökoszisztémáinak élelmezésének 50% -a az elsődleges termelékenység révén.
A tengeri ökoszisztémákat nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló napfény. A napfény csak néhány száz méternyire hatolhat be az óceán felszíne alatt, ezért a tengerparti élőhelyek, ahol a víz alacsonyabb, a biológiailag legtermékenyebbek a bolygón, mivel ott fotoszintézis alakulhat ki. A mély óceáni környezetben nincs fény, és tápanyagokra támaszkodik, amelyek az óceán felszínéről esnek le.
A tengeri környezetet folyamatosan alakítják és alakítják át a természetes folyamatok. Bizonyos organizmusfajok, például mangrove, korall, moszat és tengeri füvek szintén jelentősen befolyásolhatják a táj formáját. A fő tengeri környezetek között szerepelnek az éghajlati övezetek, torkolatok, korallzátonyok, nyílt óceán, moszat-erdők, mangrove és tengeri füves rétek.