Tartalom
- Gyors adatmegjelenítés
- A relatív bőség megjelenése
- Komplex adatkészletekre lehet szükség osztályozott intervallumokba
- A frekvenciatáblák elfedhetik a ferdöt és a kurtózist
A frekvenciatáblák hasznosak lehetnek az adatkészlet egy adott datumtípusának előfordulásainak leírására. A frekvenciatáblák, más néven frekvenciaeloszlások, az egyik legalapvetőbb eszköz a leíró statisztikák megjelenítéséhez. A frekvencia táblázatokat széles körben használják áttekinthető referenciaként az adatok eloszlásában; könnyen értelmezhetők, és meglehetősen tömör módon képesek megjeleníteni a nagy adatkészleteket. A frekvenciatáblák segítenek azonosítani a nyilvánvaló tendenciákat az adatkészletben, és felhasználhatók az adatok összehasonlítására az azonos típusú adatkészletek között. A frekvencia táblák azonban nem megfelelőek minden alkalmazáshoz. Elhomályosíthatják a szélsőséges értékeket (több mint X, vagy kevesebb, mint Y), és nem tudják felhasználni az adatok ferde és kurtózisos elemzését.
Gyors adatmegjelenítés
A frekvenciatáblák gyorsan kideríthetik az adatkészletben a kiugró értékeket és még a lényeges tendenciákat is, nem sokkal több, mint egy átfogó ellenőrzés. Például egy tanár megjelenítheti a hallgatók osztályközi osztályait egy frekvencia táblán annak érdekében, hogy gyorsan megnézhesse az osztályának általános teljesítményét. A gyakoriság oszlopban szereplő szám az adott osztályban részesülő hallgatók számát jelöli; egy 25 tanulóból álló osztály esetében a kapott levélminőségek gyakorisági eloszlása így néz ki: A fokozat frekvenciája .............. 7 B ........... .13 C .............. 3 D .............. 2
A relatív bőség megjelenése
A frekvenciatáblák segítségével a kutatók megvizsgálhatják a mintán belüli egyes céladatok relatív mennyiségét. A relatív bőség azt jelzi, hogy az adatkészlet hány részét képezi a céladatok. A relatív bőséget gyakran frekvencia hisztogramként ábrázolják, de könnyen megjeleníthető egy frekvencia táblázatban. Vegye figyelembe a középtávú osztályok azonos frekvenciaeloszlását. A relatív bőség egyszerűen azon hallgatók százaléka, akik egy adott fokozatot szereztek, és hasznos lehet az adatok fogalmának megfogalmazásában anélkül, hogy átgondolnák azokat. Például a hozzáadott oszlop segítségével, amely megjeleníti az egyes osztályok százalékos előfordulását, könnyen láthatja, hogy az osztály több mint fele B-t adott, anélkül, hogy az adatokat sokkal részletesebben meg kellene vizsgálnia.
Osztályfrekvencia relatív bőség (% frekvencia) A .............. 7 .............. 28% B ......... .... 13 ............ 52% C .............. 3 ........... 12% D .............. 2 .............. 8%
Komplex adatkészletekre lehet szükség osztályozott intervallumokba
Az egyik hátrány az, hogy nehéz megérteni a frekvenciatáblán megjelenített komplex adatkészleteket. A nagy adatkészleteket intervallumosztályokra lehet osztani a frekvenciatáblázat segítségével történő egyszerű megjelenítés érdekében. Például, ha azt kérdezné a következő 100 embertől, hogy lássa, mi az életkoruk, akkor valószínűleg széles választ kaphat, akár háromtól kilencvenháromig terjed. Ahelyett, hogy a gyakorisági táblázatba minden korra sorokat felveszne, az adatokat intervallumokba lehet besorolni, például 0-10 évre, 11-20 évre, 21-30 évre stb. Ezt csoportosított frekvenciaeloszlásnak is nevezhetjük.
A frekvenciatáblák elfedhetik a ferdöt és a kurtózist
Az adatok ferde és kurtózisos adatai, ha nem jelennek meg a hisztogramban, előfordulhat, hogy a frekvencia táblázat nem mutatkozik meg könnyen. A ferde megmondja, hogy az adatai melyik irányba hajlanak. Ha az évfolyamok egy grafikon X tengelyén jelennek meg, amely megmutatja a középfokú osztályok gyakoriságát a fenti 25 hallgatónk számára, akkor az eloszlás az As és a B felé fordul. Kurtosis elmondja az adatok központi csúcsát - függetlenül attól, hogy egy normál eloszlásnak felel meg-e, ami egy szép sima haranggörbe, vagy magas és éles. Ha ábrázolja a középtávú osztályokat a példánkban, akkor egy magas csúcsot talál B-nél, ahol az alacsonyabb osztályok eloszlása hirtelen esik.