Tartalom
A hazugságdetektor, poligráf néven is ismert, olyan gép, amely látszólag meghatározza, hogy valaki igazat mond-e. A poligráfos vizsgálat során a hazugságdetektor figyeli az alany fiziológiás funkcióit, míg a pszichofiziológiai szakember kihallgatja őt. Noha a szövetségi kormány gyakran poligráfot használ a leendő alkalmazottak kormányzati pozícióinak átvilágítására, sokan a gépeket megbízhatatlannak tekintik, és ellenzik azok használatát bizonyítékként a bíróságon.
Hogyan működnek a hazugságvizsgálók?
A hazugságdetektor számos fiziológiai funkciót mér, az alkalmazott detektor típusától függően. A detektorok által leggyakrabban használt funkciók a vérnyomás, a pulzusszám, a légzés sebessége és az izzadság szintje. Az alany karja körül elhelyezett vérnyomásmérő mandzsetta méri a vérnyomást és a pulzusszámot is. Két cső, az egyik az alany körül a mellkasa, a másik a has körül mérik a légzés sebességét. A csövekben a légnyomás megváltozik, amikor a személy lélegzik. A galvanométernek nevezett elektródok, amelyek az alany kezével vannak összekötve, mérik az izzadtságot. A verejték szintjének emelkedésével az elektromos áram szabadon áramlik át az elektródokon. A hazugságdetektor rögzíti ezeket a fiziológiai válaszokat a kihallgatás során.
Tesztelési technikák
A vizsgáztató a vizsgálat során több technikát alkalmaz a legpontosabb eredmények biztosítása érdekében. Például a legtöbb szakértő szerint fontos, hogy az elbíráló a teszt elõtt beszéljen a témával, annak érdekében, hogy minden mért funkció alapterületét meghatározza. Ezenkívül a vizsgáztató gyakran ad egy "elővizsgálatot", amely abból áll, hogy az összes kérdést előre megvizsgálja, hogy a tantárgy tudja, mire számíthat. Az elbíráló azt is megállapíthatja, hogy a gép helyesen működik-e, ha felteszi egy olyan kérdést, mint például: "Hazudtál már valaha?" és az alany utasítása igenlő választ adni.
Történelem
A hazugságdetektorok már hosszú ideje léteznek primitív formában. Az ősi hinduk meghatározták, valakinek mondja-e az ember az igazat, és utasította neki, hogy köpjen ki egy darab rizst egy levélre. Az a személy, aki igazat mond, sikeres lesz; aki hazudott, beragad a rizs a szájába. Ez a folyamat feltehetően a szájszárazságtól függ, amely a hazudáshoz társuló fiziológiai tényező. A tizenkilencedik században az olasz kriminológus, Cesare Lombroso az első hazugság-felismerő műszert használta, amely az alany pulzusát és vérnyomását mérte. 1921-ben a harvardi hallgató, William M. Marston nevű hallgatója feltalálta a modern poligráfot.
Jelenlegi felhasználások
1988-ban az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a munkavállalói poligráfok védelméről szóló szövetségi törvényt, amely megtiltotta a társaságoknak, hogy alkalmazottaikat kötelezzék hazugságvizsgáló teszt elvégzésére. Ez a törvény azonban nem érinti az állami alkalmazottakat vagy vállalkozókat, ideértve az állami iskolákban, könyvtárakban vagy börtönökben dolgozókat is. Ezért a legtöbb állami alkalmazottnak a felvételi folyamat részeként poligráf tesztnek kell lennie.
Vita
A hazugságvizsgálókat gyakran megbízhatatlannak tekintik. Egyrészt a hivatásos bűnözők könnyedén megtanulhatják lelassítani a pulzusukat és a légzésüket. Másrészt az őszinte emberek annyira rémültek lehetnek, amikor elvégzik a poligráf teszt elvégzését, és úgy tűnik, hogy hazudnak minden kérdésre. Ezért sok bíróság megtagadja a hazugságvizsgáló eredményeinek bizonyítékként való felhasználását, mivel úgy vélik, hogy az eszközök lényegében megbízhatatlanok. Ugyanakkor a hazugságdetektorok folyamatosan fejlődnek, és a mérnökök más módszereket próbálnak megtalálni, hogy megbízhatóbb módon meghatározzák, vajon az adott személy őszintén válaszol-e.