Tartalom
Az árapálymedencék a tengerpartnak azok a területei, amelyek mind a levegőnek vannak kitéve, mind pedig a víz takarják, az árapálytól függően. Intertidal-zónának is nevezik, számos abiotikus tényező befolyásolja az ezeken a területeken található egyedi ökoszisztémát. Az árapálymedencék folyamatosan változó jellege miatt az otthonukban otthont adó szervezeteket alkalmazkodni kell a változás kezeléséhez.
Tides
••• Thinkstock / Comstock / Getty ImagesAhogy az óceáni dagályok be- és kimennek, az árapálymedencék felváltva vannak kitéve a tengeri környezetnek és egy viszonylag száraz környezetnek. Az árapálymedencéket az árapály határozza meg; az árapály vonal a legtávolabbi területet jelöli a szárazföldön, míg az árapály vonal jelzi a változást az árapály medence és a szigorúan tengeri környezet között. Az árapályok nem csak a hold fázisaival változnak, hanem az évszak függvényében is elérik a különböző pontokat, amikor a Föld a legközelebb van és legtávolabb van a Naphoz.
Az árapályzóna vízje szinte mindig mozog, függetlenül attól, hogy az árapály bejövo vagy kijön. E mozgalom miatt az ott élő lények többsége megtalálta a módját arra, hogy kitartóan megmaradjon, és viszonylag állandó maradjon a mozgalom révén. Remete rákok eltemetik magukat sziklák alatt, míg a csikók közvetlenül hozzájuk kapcsolódnak.
Sótartalom
Az árapálymedencék az óceánok partvidékein vannak, ahol gyakran találkoznak a sós víz és az édesvízi környezet között. A partok sósvízzel vannak borítva, amikor a dagályok belépnek, de gyakran jelentős mennyiségű édesvízi lefolyás van, amely a környezetre is kihat. Az édesvíz mennyisége olyan tényezőktől függ, mint például a hó és az eső. Ezen eltérés miatt az árapály-medencékben levõ organizmusoknak alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy a víz sótartalmán belül széles tartományt elviseljenek. Míg a legtöbb vízben élő organizmus alkalmazkodik az élethez akár tengeri, akár édesvízi környezetben, a rákféléknek és a halaknak, például a sculpinnak képesnek kell lennie arra, hogy elviselje a széles sótartalmú óceánvíz és az édesvízi esők közötti széles tartományt.
Nedvesség
••• Hemera Technologies / AbleStock.com / Getty ImagesÖsszetettebb, mint az árapályok, amelyek rendszeresen elárasztják az interatid övezetet, az egész zóna nedvességszintje. Az árapálymedencéket úgy határozzák meg, hogy azok különböző régiókban vannak, az átlagos nedvességmennyiség alapján, amely a területen átlagosan látható. Az alsó átmeneti zóna a vízhez legközelebb eső terület, amely csak akkor marad száraz, amikor az árapály eléri a legalacsonyabb pontot. Ez a zóna olyan szervezetek által lakott, amelyeknél az éghajlati viszonyok közül a legnedvesebb kell, beleértve a tengeri szivacsot és a moszatot. A part felé vezető következő zónában a legszabályosabb árapályok vannak, és olyan életre képes, mint a rákok és a garnélarák. Ezen túl a felső intertidális zóna. Ez a zóna lényegesen kevesebb nedvességtartalommal rendelkezik, mint a vízhez közelebb eső másik zóna, és ennek a zónának egy részét csak árapály idején lehet lefedni. Az árapálymedencék egy része a permetező zóna, amelyet nem álló víz borít, hanem hullámok és tengeri permet fröccsen. Az itt található nedvesség csak elegendő a tengeri élet legkeményebb képességeinek, például az algáknak a fenntartásához.
Napfény
Más területektől, például az erdőktől és még a mélyebb óceáni övezetektől eltérően, az árapálymedencékben a napfényért alig van verseny vagy nincs verseny. A legtöbb teremtmény és növény hasonló magasságú, más tényezők által tartva. Ez bőséges napfényt eredményez az ott növekvő növények számára. A folyamatos nedvességtartalommal kombinálva ez lehetővé teszi az intertidális övezet növényeinek gyors növekedését, és elegendő táplálékot és menedéket kínál a dagálymedencéket megosztó lények számára. A folyamatos napfény a víz hőmérsékletét is szabályozza. A hőmérséklet szabályos szinten tartása elősegítheti az árapálymedencék legérzékenyebb lényeinek, a korallnak a növekedését.