A fagyáspont az a hőmérséklet, amelyen a folyadék szilárd anyaggá válik. A hőmérséklet ezen a ponton marad, amíg az összes folyadék meg nem változtatja az állapotát. Például a víz 0 ° C / 32 ° F-on fagy le a normál légköri nyomáson (tenger szint). A fagyáspontot a forrásponttal ellentétben nem befolyásolja a nyomás változása. Továbbá a folyadék fagyáspontja megegyezik az olvadáspontjával.
Öntsön desztillált vizet két műanyag pohárba - ezek szolgálják az irányítást. Öntsön a mérni kívánt folyadékokat a többi műanyag pohárba. Minden csészét fel kell tüntetni a tartott anyag szerint.
Helyezze a csészéket a fagyasztóba. Ennek a fagyasztónak képesnek kell lennie arra, hogy 0 ° C alatt, legalább –15 ° C hőmérsékleten fagyjon. Hagyja a csészéket a fagyasztóban, amíg teljesen megfagy.
Vegyen ki egy csészekészletet - mindegyik folyadékból egyet. Vigyázzon rájuk, amíg meg nem olvadnak. Ahelyett, hogy a hőmérőt beragadná a folyadékba, mielőtt fagyasztná azt, akkor csak az olvadáspontot is leolvashatja, mivel ugyanaz, mint a fagyáspont. A fagyasztáshoz hasonlóan az olvadáspont hőmérséklete ugyanazon az értéken marad, amíg a szilárd anyag folyékonyá válik.
Helyezze be a hőmérőt a lamellába, mielőtt a mérő teljesen folyékony lesz. Hagyja ott a hőmérőt addig, amíg az egész folyékony lesz. Írja le a hőmérsékletet, amikor ez megtörténik. Ügyeljen arra, hogy a használt hőmérő 0 ° C alatt legyen. Törölje le a hőmérőt egy rongygal, és ellenőrizze, hogy nincs-e maradék a maradék előtt, mielőtt megmérné a többi csészét. Kontrollcsoportként használjon desztillált vizet. Győződjön meg arról, hogy a hőmérséklet 0 ° C-os, mivel fagypontja van, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a hőmérő megfelelően működik.
Vegye ki a második poharakészletet és végezze el a fenti mérési eljárást. Ennek célja a leolvasott adatok pontosságának biztosítása.