Tartalom
A kálium-karbonát, a nyers formában potah néven is ismert, K2CO3 kémiai szimbólummal rendelkezik. Ez előállítható szerves anyag elégetésével és a keletkező hamu felhasználásával. Ennek oka az, hogy a kálium és a szén sok élőben megtalálható.
A hamuzsírt használják szappan és üveg készítésében, és hagyományosan szerves anyag elégetése és a kálium-karbonát kristályosítása révén évek százai során állították elő.
A kálium-karbonát előállításának első lépéseként azonosítsa a szerves anyagot - például a fák ágai vagy nádasok -. A legtöbb növény és fák kálium-karbonátot tartalmaznak; csak változó mennyiségben. Fák használata esetén feltétlenül tartalmazzon leveleket és ágakat, mivel itt található a legtöbb kálium.
Ezt a szerves anyagot egy jól szellőző tartályban égesse el, mivel az oxigén szükséges ezeknek a kémiai reakcióknak. Ez az oxigén összekapcsolódik a szerves anyagban levő széntel, hogy a kálium-karbonát CO3-ját, vagy karbonátját előállítsa.
Helyezze a hamut, amikor teljesen elégett, vízmentes tartályokba, és fedje le teljesen a hamut vízzel. A hamut hagyja legalább 24 órán át ezekben a tartályokban. Az áztatás során a kálium-karbonát vagy hamuzsír feloldódik a vízben; a hamu fennmaradó része nem oldódik.
Szűrje át a hamu egy pamutlemezen keresztül egy tartályba. Helyezze a hamukat a pamutlemezre, fordítva felfelé a lap széleit, hogy megakadályozzák a kiömlést, és öntsen hideg vizet a hamura. Gyűjtse össze ezt a vizet, amely tartalmazza az oldott kálium-karbonátot.
Helyezze ezt a vizet egy serpenyőbe hővel. Lassan forraljuk ki a vizet a kálium-karbonátból. Folytassa ezt addig, amíg kristályok képződnek az edény alján, koncentrált oldatban. Hűtés közben több kristály képződik; ezek a kálium-karbonát kristályok, amelyek akkor képződnek, amikor már nincs elegendő víz a molekulák számára az oldatban maradásához.
Ezek a kristályok kálium-karbonát vagy kálium-karbonát nyers formája.