Tartalom
A karbonizáció a folyadékban oldott szén-dioxidra vonatkozik, és a szén-dioxid feloldódásának vagy oldódásának sebessége a hőmérséklettől függ. A hőmérséklet emelésekor a folyadékban való oldódás sebessége csökken, és fordítva, amikor a hőmérsékletet csökkenti. Ez az alapelv magyarázza, hogy a hőmérsékletek hogyan befolyásolják a karbonátot.
Italkóstolás és tárolás
A szénsavas italok íze attól függ, hogy milyen hőmérsékleten tárolják őket. Ez azzal magyarázható, hogy csökkenteni kell a hőmérsékletet a szén-dioxid-tartalom stabilizálása érdekében. Az így kapott körülmények a pH-t 3,2 és 3,7 közötti értékre csökkentik, így az ital savanyú íze lesz, amely jellemzi a tipikus szóda ízt. Ez az oka annak, hogy a szénsavas italokat hideg állapotban kell fogyasztani.
Szénsavas folyamat
A karbonizációs folyamat azon az elven alapul, hogy a magas nyomás és az alacsony hőmérséklet maximalizálja a gázelnyelést. A folyamat akkor kezdődik, amikor a szén-dioxid érintkezésbe kerül a folyadékkal. A gáz feloldódik a folyadékban, amíg a nyomás megegyezik azzal a nyomással, amely lenyomja a folyadékot a folyamat megállításához. Ennek eredményeként a folyamat folytatásához a hőmérsékletet körülbelül 36–41 Fahrenheit fokra kell csökkenteni.
Bubble vagy fizzing
Amikor egy szénsavas ital fel van nyitva vagy egy nyitott pohárba öntik, akkor buborékol vagy porlaszt, jelezve, hogy a szén-dioxid lassan elpárolog vagy eloszlik. A nyomás csökkentése után széndioxid szabadul fel kis buborékok formájában az oldatból, az ital habját vagy pezsgőjét okozva, hőmérséklettől függetlenül. Ha a szénsavas ital hidegebb, akkor az oldott széndioxid oldhatóbb, és kinyitásakor többé fizizál.
A karbonálás elvesztése
A szénsavas italok magasabb hőmérsékleten hajlamosak elveszni, mivel a hőmérséklet emelkedésével nő a folyadékok szén-dioxid vesztesége. Ez azzal magyarázható, hogy ha a szénsavas folyadékokat magas hőmérsékletnek teszik ki, akkor a gázok oldhatósága csökken. Következésképpen a nem oldódó gáz könnyen elveszhet.