Tartalom
- Mi az a fehérszálú sín?
- Mi az Iteratív Evolúció?
- Vesztériális struktúrák és madarak
- A Fehérszálú vasút ma
- A vadmacskák fenyegetése
- Az Aldabra-atoll
A fehér torkú vasút, egy röpképtelen madár, 136 000 évvel ezelőtt kihalt. Később azonban a madár ugyanazon a szigeten, az Indiai-óceánon ismétlődő evolúció útján jelent meg. Hogyan hozta ki a kihalt állat a halottakból?
Mi az a fehérszálú sín?
A fehér torkú vasút (Dryolimnas cuvieri) körülbelül egy csirke méretű. Ennek a madárnak vörösesbarna toll és hosszú nyak van. Az Indiai-óceánban őshonos Madagaszkár és őskori szigetek gyarmatosítása történt. Több ezer évvel ezelőtt a vasút ténylegesen felhasználta szárnyait és Aldabra partján landolt, amely egy korall-atoll (gyűrű alakú korallzátony) az Indiai-óceánon. Egyesek úgy gondolják, hogy az Aldabra fehér torkú vasúti (Dryolimnas cuvieri aldabranus) alfaj.
A tudósok úgy vélik, hogy az eredeti fehér torkú vasúti gyarmatosítók szárnyaikat Aldabrán használták. A ragadozók hiánya az atollon azt jelentette, hogy a szárnyak, amelyek a túléléshez szükségesek voltak, tehát a madarak az evolúció révén repülhetetlenné váltak. Az Aldabrát borító szélsőséges árvíz során 136 000 évvel ezelőtt, a fehér torkú vasút kihalt a többi állattal együtt, mert nem tudott repülni.
Mi az Iteratív Evolúció?
A fehér torkú vasút visszatérésének megértése érdekében fontos az iteratív evolúció áttekintése. A Portsmouthi Egyetem kifejti, hogy az iteratív evolúció "hasonló vagy párhuzamos struktúrák ismételt fejlődése ugyanabból az ősektől, de különböző időpontokban". Ez azt jelenti, hogy ugyanaz az őse különböző utódokat eredményezhet különböző időpontokban.
A 136 000 évvel ezelőtt történt árvíz után az aldabrai fosszilis adatok azt mutatják, hogy a tengerszint lefelé csökkent 100 000 évvel ezelőtt. Ez lehetővé tette a fehér torkú vasút számára, hogy ismét gyarmatosítsa a szigetet Madagaszkárról való repülés útján. Az idő múlásával a madarak ismét röpképtelenné váltak, mert nem voltak ragadozók. A tudósok ezt úgy gondolják, hogy az Aldabra fehér torkú vasút visszatért.
Aldabrán ugyanaz az őse (a Madagaszkár fehérsoros vasútja) különböző időpontokban kétszer fejlődött repülés nélküli alfajvá. Ez egyértelmű példa a cselekvés során fellépő iteratív evolúcióra.
Vesztériális struktúrák és madarak
A vesztériális struktúrák egy olyan múlt ősének jellemzői, amelyek már nem tűnnek célnak az utódokban. Úgy tűnik, hogy ezeknek a struktúráknak nincs aktuális funkciója. Például a kígyók medencecsontja vestigiális szerkezetű. Egy másik példa a bölcsességfogak, amelyek elősegítették az emberek növények őrlését, ám ezek a modern emberek számára nem szükségesek, tehát vestibiálisak.
Amikor az emberek a vestigiális struktúrákra gondolnak, általában nem tekintik példaként a szárnyokat, mivel a madarak róluk függnek. Az Aldabra fehér torkú vasúti vonatkozásában azonban életveszélyesek, mivel a szigeten vannak ragadozók, amelyek szükségessé teszik a madarak repülését.
A tudósok a vestigiális struktúrákat bizonyítékként használják az időbeli fejlődés. Az Aldabra fehér torkú sín esetében a modern madár egyszerűen nyomon követhető egy korábbi ősektől, akik szárnyakat használtak. Lehetséges, hogy a sín tovább fejlődik, és szárnyai teljesen eltűnhetnek. Mivel az organizmusok energiát költenek a vestigiális struktúrák fejlesztésére és fenntartására, érdemes számukra, hogy ezeket a szerkezeteket, ha lehetséges, teljesen elveszítsék.
A Fehérszálú vasút ma
Manapság a fecskés vasút nem veszélyeztetett, és az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján a "legkevésbé aggodalomra okot adó" címkével szerepel. A fajok széles skálája és a populáció stabil. A becslések szerint 3.400–5000 felnőtt fehér torkú sín található természetes élőhelyükön. Az IUCN Vörös listája megjegyzi, hogy annak egyetlen veszélyét a vadon élő házimacskák véletlen bevezetése jelenti.
Aldabrán a sínek az esős évszakban szaporodnak, és fészekben egy-négy tojás van. Fészkeik gallyakból és levelekből állnak, amelyeket akár sűrű vegetációban, akár szikla mélyedésekben építnek fel. A kutatók rámutattak, hogy a fehértoros vasút különféle élőhelyekben, például homok- és kavicsos strandokban, szubtrópusi erdőkben, vizes élőhelyekben és más területeken képes túlélni. A sínek rovarokat, apró puhatestűeket és apró szellemrákokat esznek. Ehetik a zöld teknősök tojásait és kelteit is.
A vadmacskák fenyegetése
Noha az Aldabra fehér torkú vasútnak nincs semmiféle ragadozója vagy komoly veszélye a szigeten, ugyanez nem igaz a többi szigeten lévő sínekre. Grande-Terre-en és Picard-on a telepesek bevezettek vadmacskák ami veszélyeztette a madarakat. Ez megsemmisítette a két szigeten lévő röpképtelen sínt. A tudósok később a vadmacskák eltávolítását követően sikeresen visszatelepítették a fehér torkú vasútot Picard szigetére.
A vadmacskák óriási problémát jelentenek a röpképtelen madarak számára. Anélkül, hogy képesek lennének használni szárnyukat, a madarak könnyen ragadoznak és nem tudják elmenekülni a ragadozóktól. Ez magyarázza, hogy a macskák miért tudták elpusztítani a Picardon a sínek teljes populációját. A macskák válogatás nélküli ragadozók, tehát nem szelektívek, és megölnek és megesznek minden, ami elérhető. A madarak azonban gyakran étkezés nagy részét képezik. Az őslakos szigeteken élő fajoknak, mint például a vasúti, hiányoznak az invazív ragadozók elleni védelmi mechanizmusok.
Az Aldabra-atoll
Az egyik ok, amiért a tudósok képesek voltak találni példát az Aldabra iteratív evolúciójáról, az az volt, hogy az izolált területe tökéletes kutatáshoz. Az atoll az emberek számára nehezen hozzáférhető, ezért elszigeteltsége megőrizte a kövületeket és sok fajt megmentett évszázadok óta. A világ egyik legnagyobb atolljának tekintik, ezért számos élőhelyet támogat.
A teknősöktől a sínig különböző fajok teszik Aldabrát otthont. Az Aldabra számos madár számára barátságos otthont nyújt a korlátozott számú természetes ragadozó miatt. Az emberi interakciók és tevékenységek hiánya megkönnyíti számukra a túlélést. A fehér torkú vasút az utolsó röpképtelen madár az Indiai-óceánon.
1982-ben Aldabrát csatolták a Világörökség listája, és a Seychelle-szigetek Alapítvány kezeli az Aldabra megőrzését. 2018-ban a Világörökség-központ aggodalmát fejezte ki egy indiai haditengerészeti támaszpont létrehozása miatt a Nagyboldogasszony-szigeten, amely Aldabrától 27 km-re található. Miután a Seychelle-szigetek parlamentje eredetileg blokkolta a tervet, India és a Seychelle-szigetek megállapodtak abban, hogy együtt dolgoznak a bázis kiépítésében. A Világörökségi Központ figyelemmel kíséri a bázis létrehozását és annak hatását a sínekre és más fajokra.