Tartalom
Az atomok egy nehéz magból állnak, amelyet könnyű elektronok vesznek körül. Az elektronok viselkedését a kvantummechanika szabályai szabályozzák. Ezek a szabályok lehetővé teszik az elektronok számára, hogy az orbitáloknak nevezett meghatározott régiókat elfoglalják. Az atomok kölcsönhatása szinte kizárólag a legkülső elektronjaikon keresztül zajlik, tehát ezen orbiták alakja nagyon fontos lesz. Például, amikor az atomok egymás mellé kerülnek, ha a legkülső keringőik átfedik egymást, akkor erős kémiai kötés alakulhat ki; így az orbitálisok alakjának bizonyos ismerete fontos az atomi kölcsönhatások megértéséhez.
Kvantumszámok és pályák
A fizikusok kényelmessé tették a rövidítés használatát az atom elektronjainak jellemzésére. A rövidítés kvantumszámokra vonatkozik; ezek a számok csak egész számok lehetnek, nem törtek. A fő kvantumszám, n, az elektron energiájához kapcsolódik; akkor ott van az orbitális kvantumszám, l és a szögmozgás kvantumszáma, m. Vannak más kvantumszámok is, de ezek nincsenek közvetlenül összefüggésben az orbitál alakjával. Az arbitális pályák nem keringnek abban a tekintetben, hogy a mag körül mozognak; ehelyett azokat a pozíciókat jelölik, ahol az elektron valószínűleg megtalálható.
S pályák
Minden n értéknél van egy olyan pálya, ahol l és m egyaránt nulla. Ezek az orbitálok gömbök. Minél nagyobb az n értéke, annál nagyobb a gömb - azaz annál valószínűbb, hogy az elektron távolabb kerül a magból. A gömbök nem egyformán sűrűek; inkább beágyazott kagylók. Történelmi okokból ezt orbitalnak nevezik. A kvantummechanika szabályainak köszönhetően a legalacsonyabb energiájú elektronoknak, n = 1-vel, mind l-vel, mind m-vel egyenlőnek kell lenniük nullával, tehát az n = 1-re létező egyetlen orbital az s keringő. Az s orbitális létezik n minden más értékére is.
P keringők
Ha n nagyobb, mint egy, több lehetőség nyílik meg. L, az orbitális kvantumszám bármely értéke n-1 lehet. Ha l megegyezik egynel, a pályát p orbitálnak nevezzük. A P arbitál olyan, mint a súlyzó. Minden egyes l esetében m pozitívról negatívra l egy lépésben. Tehát n = 2 esetén l = 1 esetén m egyenlő 1, 0 vagy -1-tel. Ez azt jelenti, hogy a p orbitálnak három változata van: az egyik a súlyzóval felfelé és lefelé, a másik a súlyzóval balról jobbra, a másik pedig a súlyzónak derékszögben a többihez képest. P arbitál létezik minden olyan fő kvantumszámnál, amely nagyobb, mint egy, bár ezek további felépítésével rendelkeznek, mivel n nagyobb lesz.
D Orbitals
Ha n = 3, akkor l egyenlő 2-gyel, és amikor l = 2, m egyenlő 2, 1, 0, -1 és -2-tel. Az l = 2 keringőpontot d orbitalnak nevezzük, és öt különböző van, amelyek m különböző értékeinek felelnek meg. Az n = 3, l = 2, m = 0 körgyűrű is úgy néz ki, mint egy súlyzó, de a fánk közepén van. A másik négy d arbitál úgy néz ki, mint négy tojás, a végükre négyzet alakban rakva. A különböző verziók csak azt mutatják, hogy a tojások különböző irányokba mutatnak.
F Orbitál
Az n = 4, l = 3 pályát f-pályáknak nevezzük, és ezeket nehéz leírni. Több összetett funkcióval is rendelkeznek. Például n = 4, l = 3, m = 0; m = 1; és m = -1 körüli pályák ismét súlyzók alakúak, de most két fánkkal a súlyzó végei között. A többi m érték olyan, mint egy nyolc léggömbcsomag, úgy, hogy minden csomójuk össze van kötve a közepén.
Képi
Az elektronpéldányokat irányító matematika meglehetősen összetett, de sok online forrás biztosítja a különféle pályák grafikus megvalósítását. Ezek az eszközök nagyon hasznosak az atomok körüli elektronok viselkedésének megjelenítésében.