Tartalom
Az időjárás egy olyan folyamat, amelynek során a kőzettömegeket lassan apróbb részekre bontják. Ezeket a darabokat el lehet távolítani egy másik, eróziónak nevezett folyamatban. A mechanikus időjárási viszonyok olyan időjárási folyamatok, amelyek fizikai erőkre támaszkodnak, szemben a kémiai vagy biológiai erőkkel. A mechanikus időjárási hatások a szikla felületére, és nem a belső szerkezetére is hatnak.
Fagy ék
A víz még a legkisebb repedésekbe is beszivároghat a sziklák felületén. Ha ez a víz lefagy, akkor kissé távolabb esik a repedés. Ez azért történik, mert a víz tágul, amikor fagy. Az ismételt fagyasztási és olvadási ciklusok végül megsemmisítik a szilárd kőzeteket. Ezt a folyamatot fagyosodásnak nevezik, és általában hidegebb éghajlaton zajlik. Az éles sziklákkal telepedett hegyoldal példái a fagyos ékképzésnek.
Lehámlás
A föld alatt lehűlő és megkeményedő magma magánkövévé válik, amelyet gránitnak hívnak. A gránit földalatti állapotban összenyomódik, de ha a felesleges kőzetet eltávolítják, akkor a nyomás felszabadul. A gránit tömege lassan fel-fel duzzog, egyfajta kupola alakban. A gránit felületén a lemezeket egy rétegződésnek nevezett eljárásban szakítják meg. Ezek a lapok lecsúsznak a kupola felületén és felhalmozódnak az alján.
Kristályosodás
Az ásványi kristályok formájában előállított só ugyanúgy bontja le a kőzetet, mint a fagyos ék. Mivel a só kőzet-repedésekben rakódik le, ez kissé tágul, és a kőzetet tovább távolítja egymástól. Az Antarktisz egyes részeire különös figyelmet fordítanak a sókristályosodás bizonyítékaira. A geológusok úgy vélik, hogy a fagyosodás és a só kristályosodása együtt jár az időjárási sziklákkal. Ha az egyik inaktív, a másik aktív, és fordítva.
napfürdő
A sivatagi területeken a sziklákat szélsőséges hőmérsékleti ingadozásoknak lehetnek kitéve éjjel és nappal. A sziklák nem képesek jó hővezetőket, és ezek a hőmérséklet-eltolódások óriási stresszt jelentenek fizikai szerkezetükre. A felület tágul, miközben a belső tér megpróbálja megőrizni az alakját. Végül repedések képződnek a szikla belsejében és elterjednek a felszínen. A víz öntése egy melegített sziklára drámai módon igazolja ezt a hatást, bár a sivatagi sziklákban számtalan hő- és hidegciklus tapasztalható meg, mielőtt feltörik.