Tartalom
Az acél keverése különféle mennyiségekkel más elemekkel olyan acélötvözeteket eredményez, amelyek mechanikai tulajdonságai jobbak, mint az acél önmagában. A SAE 4140 és 4150 acél standard ötvözött acél. Az ötvözött acélok összehasonlításának fő kritériumai a kémiai összetétel és a szakítószilárdság.
Kijelölés
Az Autómérnökök Társasága vagy a SAE, valamint az Amerikai Vas- és Acél Intézet vagy AISI négyjegyű rendszert használ az acél kémiai összetételének meghatározására. Acélötvözetek esetében az első két számjegy a legfontosabb ötvöző elemeket jelöli, az utolsó két számjegy pedig a széntartalmat százalék századokban adja meg. Következésképpen a 4140 és 4150 acélok közös ötvöző elemekkel rendelkeznek, de különböző mennyiségű széntartalommal rendelkeznek.
Hasonlóságok
Az első két számjegyű „41” ötvözetű acélokat általában króm-molibdén acéloknak hívják, mert 0,80–1,10% krómot és 0,15–0,25% molibdént tartalmaznak. A króm és a molibdén jelenléte erősebbé és keményebbé teszi az ötvözött acélokat, mint a szén-acél.
Különbségek
A SAE 4140 és a 4150 széntartalma átlagosan 0,40, illetve 0,50 százalék. A SAE 4140 szakítószilárdsága 655 megapascal, az SAE 4150 szakítószilárdsága 729,5 megapascal. A gyártók a SAE 4140-et használják átlagos méretű autóalkatrészek, például tengelytengelyek, légcsavartengelyek és kormánycsuklók gyártására. A SAE 4150-et elsősorban olyan fogaskerekekhez és egyéb alkatrészekhez használják, amelyek keménységet, szilárdságot és szilárdságot igényelnek.