Tartalom
Az olajfúrás az a folyamat, amelynek során a csövek fúródnak a Föld felszínén és létrehoznak egy kútot. A csőhöz szivattyút csatlakoztatnak, és a felszín alatti kőolajat erőszakkal eltávolítják a földből. Az olajfúrás nagyon specializálódott üzlet, amely a 21. század elején a bolygó legnagyobb iparává nőtte ki magát.
Történelem
Az első olajfúrásra Kínában a 4. században került sor. Az egész Ázsia és a Közel-Kelet terjedt a 8. századra. Marco Polo beszámolt Európának a keleti olajfúrások mennyiségéről a 13. század folyamán.
Jelentőség
A 19. század végéig az olajfúrásra csak ott került sor, ahol az olaj könnyen elérhető volt a felszín közelében. Edwin Drake olyan csövekkel végzett fúrási módszert dolgozott ki, amely lehetővé tette a mélyebb feltárást és megakadályozta a fúrólyuk összeomlását. Ezt a módszert még ma használják.
Jellemzők
A szokásos olajfúrási folyamatot 5 és 36 hüvelyk közötti furattal fúrják a földbe. Fúróhúrot használnak, amely egy csövek sorozata, amelyeket összeszerelve folytatnak mélyebben ásni, amíg olajat nem találnak.
Biztonság
A cementet általában a fúrószál külső oldalára helyezik annak érdekében, hogy megakadályozzák a fúrólyuk összeomlását. Ez elősegíti a túlnyomás elvesztését, amely esetleges robbanáshoz vagy összeomláshoz vezethet. Ezt kíséri az ellennyomású lyukak fúrása.
Hatékonyság
A fúrószárak nagyban különböznek a fúrható kőzet típusától függően. A munka megkönnyítése érdekében a fúrófolyadékot a csövekbe pumpálják. Ez a vegyi anyagok és iszap komplex keveréke kőzeteket hoz a felszínre, és tartja a fúrót hűtve.