Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Világos-sötét adaptáció
- Zajkibocsátás
- Szag adaptáció
- Hőmérséklet-adaptáció
- Íz adaptáció
A szenzoros alkalmazkodás olyan jelenség, amely akkor fordul elő, amikor az érzékszervi receptorok hosszabb ideig ingereknek vannak kitéve. Az ingertől függően a receptorok megnövelhetik vagy csökkenthetik reakcióképességüket, és fokozott vagy csökkent érzékenységet fognak kifejteni az ingerre. Ez előfordulhat mind az öt alapvető érzékszervünknél: látás, hallás, szag, érintés és íz.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A szenzoros alkalmazkodás akkor fordul elő, amikor a test szenzoros receptorai bizonyos ingereknek vannak kitéve, mint például hangos zaj, magas hőmérséklet vagy erős illatok, olyan hosszú ideig, hogy a receptorok csökkentsék az ingerekkel szembeni érzékenységüket, és kevésbé észrevehetőek legyenek. Ez akkor fordul elő, amikor a dohányos nem veszi észre ruháik és hajaik szagait, vagy amikor a forró fürdő hidegnek érzi magát, miután néhány percig a vízben volt. A szenzoros alkalmazkodás akkor is megtörténik, ha bizonyos ingerek csökkennek, és a receptorok növelik érzékenységüket, például amikor valaki sötét épületbe sétál, és a tanulók tágulnak, hogy a lehető legtöbb fényt vegyenek be.
Világos-sötét adaptáció
Testünk látórendszere képes automatikusan alkalmazkodni a környezet fényerősségéhez. Ez az alkalmazkodás akkor történik, amikor belép egy sötét épületbe, miután a napfényt kitették. A tanulók kitágulnak annak érdekében, hogy a retina további fényt kapjon. A szemed kúpja növeli az érzékenységet, mint reakció a sötétségre; mintegy öt percen belül alkalmazkodnak. A szemében levő rudak olyan vegyi anyagokkal rendelkeznek, amelyek korlátozott fény esetén növekednek és elősegítik az alkalmazkodást is.
Zajkibocsátás
Az egyének alkalmazkodnak a környezetük zajához. Azok számára, akik folyamatos forgalmú területen élnek, fülük alkalmazkodik az állandó hanghoz, amíg nem hallják a forgalom zaját. Hangosabb hangok esetén, mint például egy rock klub együttes lejátszása, miközben belépnek egy éjszakai klubba, a belső fül csontjához kapcsolódó izom összehúzódik, csökkentve ezzel a hang rezgésátadását. Ez csökkenti a belső fül rezgéseit, ezáltal beállítva a zajszintre.
Szag adaptáció
A dohányzók nem veszik észre a cigaretta illatát. A nem dohányzók általában intenzíven illatosítják a cigarettaszagot, és dohányosok jelenlétében nem csak a dohányosok jelenlétében szagolják meg, hanem a ruháik, a hajuk és más tárgyak illata is sokáig fennmarad, miután kettő elválott. Ugyanez az adaptáció történik parfüm vagy kölni viselésekor: Az illat felhordásától számított egy órán belül a viselője már nem érzi az illatot.
Hőmérséklet-adaptáció
A forró és hideg érzés a tapintáshoz való alkalmazkodás. Elsődleges példa, hogy testünk milyen gyorsan alkalmazkodik a víz hőmérsékletéhez fürdés közben. A fürdővíz rendkívül forró lehet, amikor belép a kádba; a víz azonban néhány percen belül hűvös lehet. A víz hőmérséklete nem változott jelentősen; testünk alkalmazkodott a hőmérséklethez.
Íz adaptáció
A szájunkban lévő ízpumpák kritikus szerepet játszanak az étkezés során. Nyelvünkben körülbelül 2000–8000 ízrügy van, négy négy ízre osztva: savanyú, édes, keserű és sós. Egy adott étel evésekor a kiindulási íz nagyon jól megkülönböztethető, és a nyelvek szenzoros neuronjai azonosítják. Ahogy folytatja az étel evését, az íze nem olyan erős, és nincs ugyanaz a hatása, ami az érzékszervi adaptációnak köszönhető.