Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Kontinensek, lemeztektonika és szigetek
- Óceáni szigetek
- Marsupials Ausztráliában
- Az emlősök hiánya a szigeteken
A biogeográfia a biológiai organizmusok földrajzi eloszlásának tanulmányozása. Az evolúciót tanulmányozó tudósok számára a biogeográfia gyakran fontos elem elemzésének része, mivel kényszerítő bizonyítékot nyújt az elméletükhöz. Ennek oka az, hogy számos földrajzi jellemző, például óceánok, folyók, hegyek és szigetek akadályokat jelentenek a fajok számára, lehetővé téve a tudósoknak, hogy megfigyeljék, hogyan fejlődnek egymástól.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A biogeográfia a biológiai organizmusok földrajzi eloszlásának tanulmányozása. Számos földrajzi jellemző akadályozza meg a fajokat, lehetővé téve a tudósoknak, hogy megfigyeljék, hogyan fejlődnek egymástól külön. Az evolúció elméletének kezdete óta Charles Darwin távoli óceáni szigeteket használt annak bemutatására, hogy az izolált környezet miként hozott létre új fajokat, amelyek hasonlóak a legközelebbi kontinens fajaihoz. Arra a következtetésre jutott, hogy ezen elkülönített szigeteken az állatoknak eredetileg a közeli kontinenstől kellett származniuk, de mivel elválasztották őket a kontinens többi fajától, fokozatosan valami másré váltak.
A két kontinenst idővel elválasztó lemeztektonika miatt az ausztrál erszényes állatokat úgy gondolják, hogy őseiknek hasonlóak a dél-amerikai erszényes állatokkal, annak ellenére, hogy manapság nagyon eltérőek.
Darwin azt is megfigyelte, hogy a távoli, nehezen megközelíthető óceáni szigeteken nincsenek szárazföldi emlősök, és arra a következtetésre jutott, hogy az emlősöknek mind a földrészekre kell származniuk, ahelyett, hogy külön jelennének meg a bolygó egész földtömegében.
Kontinensek, lemeztektonika és szigetek
Az evolúció egyik legfontosabb bizonyítéka a sziget vagy a kontinentális biogeográfia tanulmányozása. Charles Darwins legfontosabb felfedezéseinek távoli szigeteken, például a Galapagos-szigeteken történt. E távoli helyeken Darwin észrevette, hogy vannak olyan egyedi fajok, amelyeket sehol máshol nem találtak.
Különösen fontos volt a megfigyelése, miszerint ezeket az állatokat nem találták hasonló éghajlati övezetekben a Föld más részein. Ez a betekintés a fejlemények nagy részét hozta a legfontosabb biogeográfiai bizonyítékokból. Darwin megválaszolta a kérdést: "Miért tűnnek egymással távoli és elkülönített földmérő állatok rokonnak, de különállónak?" Az evolúció volt a válasz.
Óceáni szigetek
Az evolúcióelmélet kezdete óta Charles Darwin távoli óceáni szigeteket használt annak bemutatására, hogy az izolált környezet miként jelentett új fajokat. Például Darwin feltette a kérdést, hogy miért vannak a Galapagosok és a Zöld-foki-szigetek, amelyek Afrika északnyugati partjainál helyezkednek el, eltérő fajok, annak ellenére, hogy éghajlata szinte azonos.
Darwin megfigyelte, hogy a két szigeten található fajok szoros kapcsolatban állnak a legközelebbi földrész fajával. Arra a következtetésre jutott, hogy ezen elkülönített szigeteken az állatoknak eredetileg a közeli kontinenstől kellett származniuk, de mivel elválasztották őket a kontinens többi fajától, ezer év alatt fokozatosan valami másré váltak.
Marsupials Ausztráliában
Az ausztráliai marsupialisok egy másik híres példa arra, hogy egy izolált régió úgy tűnik, hogy egyedi állatokat termel, amelyek mindazonáltal egyértelműen rokonok a legközelebbi nagyobb földalatti állatokhoz. Míg a marsupialisok pontos eredetéről még vita folyik, a Dél-Amerikában és Ausztráliában a marsupialisok kapcsolatban állnak egymással, annak ellenére, hogy ezer mérföld távolságra vannak egymástól.
Míg Darwin akkoriban nem értette a koncepciót, a válasz valószínűleg a lemeztektonikával kapcsolatos. Amikor Ausztráliát és Dél-Amerikát egyetlen kontinensen egyesítették, ott egy "eredeti" erszényes faj élt, majd a két kontinens szétválása után az egyes kontinensek erszényes állajai fokozatosan különböző fajokká fejlődtek, hogy jobban alkalmazkodjanak új környezetükhöz.
Az emlősök hiánya a szigeteken
Darwin számára az evolúciót támogató biogeográfiai bizonyítékok egyik legfontosabb tényezője az volt, hogy az emlősök - kivéve azokat, amelyeket az emberek bevezettek - szinte soha nem voltak természetesen olyan szigeteken, amelyek a legközelebbi földetől 300 mérföldre helyezkedtek el. Miért nem voltak emlősök olyan szigeteken, mint a Kanári-szigetek vagy a Galapagos? Darwin magyarázata annak, hogy az emlősök nem léteznek olyan szigeteken, mint a Kanári-szigetek vagy a Galapagos, milyen nehéz és valószínűtlen, hogy a nagy szárazföldi állatok több száz mérföldes vízen utazzanak az ilyen izolált szigetek eléréséhez. Mint ilyen, az emlősök hiánya a szigeteken alátámasztja Darwin állítását, miszerint mindegyik emlős eredetileg egy adott evolúciós fán, egy földrészen egy bizonyos ponton elágazik, ahelyett, hogy külön-külön felbukkanna a bolygó különféle földtömegében.