Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Izzó izzók, korai áttörés
- Fluoreszkáló izzók, lassú induláshoz
- A jelen és a jövő fényei
Az emberek gyakran 1880-ban, a híres amerikai feltalálónak, Thomas Edisonnek adják jóvá a villanykörte találmányát, ám ezt körülbelül 40 évvel ezelőtt a brit feltalálók ívelték. Az évek során a tudományos fejlemények eredményeként új elemek váltottak fel az ívlámpában használt szénrúdokat és az Edisons szabadalmaztatott izzójában a szénszálat. Az új típusú izzókhoz képest ezek a korai iterációk nehézkes, nem hatékonyak és rövid élettartamúak. A találmány megjelenése és elterjedése azonban új iparágba vezetett, meghosszabbította a munkanapok hosszát, és fontos lépés volt a villamos energia elterjedésének az egész világon.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
Az izzók szénből készült elemekkel indultak, de az évek során a feltalálók új elemeket, például volfrámot, higanyt, klórt és európiumot adtak hozzá szerszámkészletükhöz.
Izzó izzók, korai áttörés
Az izzólámpák fényt hoznak létre azáltal, hogy elektromos áramot vezetnek egy fém finom izzószálon keresztül. Ez az izzószál melegszik, amíg fényt nem bocsát ki. Az első ilyen izzókban szénszálak voltak, bár végül volfrám váltotta fel. A volfrám sokkal rugalmasabb elem, mint a szén, és 4500 Fahrenheit fokra melegíthető. Ez a fejlemény 1908-ban jött létre, a General Electric innovációinak eredményeként. 1913-tól kezdve az izzószálak felcsavarodtak, és inaktív gázok, például argon és nitrogén kitöltötték az üveghagymákat. 1925-ben a termelők hidrogén-fluoridot használtak, hogy fagyszerű hatást fejtsenek ki az izzókra, amelyek elősegítették a fény szélesebb körű eloszlatását. Az izzólámpák javultak az évek során, de továbbra is nagyrészt hatástalannak tekintik, mivel az energiafelhasználás nagy része elveszti a hőt.
A halogénlámpák az izzólámpák változatai. Izzóik kvarcból készülnek, és inert gázokat, például fluort, klórt, brómot és jódot tartalmazhatnak, úgynevezett halogén elemek.
Fluoreszkáló izzók, lassú induláshoz
Az izzólámpákhoz hasonlóan a 19. században kezdték el megmunkálni azt, amely végül fluoreszcens világításúvá válik. Két német - Heinrich Geissler üvegfúvó és Julius Plucker orvos - fényt teremtett azáltal, hogy elektromos áramot vezet egy üvegcsőn keresztül, amelyet két elektróda közé helyeztek, amelyek levegőjének nagy részét eltávolították. Bár Edison és társaik, Nikola Tesla kísérleteztek ezzel a technológiával, az 1900-as évek elejéig Peter Cooper Hewitt nem fejlesztette ki a technológiát azáltal, hogy az üvegcsövet higanygőzzel megtöltötte, és ballasztnak nevezett eszközt csatolt a csövön keresztüli áramlás szabályozására. A legújabb fejlemények azt mutatták, hogy a feltalálók argongázt adtak az izzókhoz, és belső tereiket foszforokkal fedik le. Amikor egy elektromos áram átfolyik a gázon, akkor ultraibolya sugárzást bocsát ki, amelyet a foszforok elnyelnek és látható fényként engednek fel. Ezek a lámpák hosszabb ideig tartanak és energiahatékonyabbak, mint az izzólámpák.
A jelen és a jövő fényei
A fémhalogén lámpák viszonylag új találmányok. Erős fényt bocsátanak ki, és meglehetősen energiahatékonyak. Gyakran használják kültéri sportmérkőzések világításához vagy építéshez. A befogadó lámpa ívcsövet tart, gyakran kvarcból vagy kerámiaból. Ezek a csövek tartalmaznak kiindulási gázt, higanyt vagy jódot és fémhalogenid sót. Az argon általános indítógáz.
A fénykibocsátó diódák vagy LED-ek látható fényt hoznak létre az elektrolumineszcencia elnevezésű folyamat révén. Számos gallium-alapú vegyületet használnak a LED-ekben, és felhasználnak néhány ritkaföldfémet is, például cériumot, európiumot és terbiumot. A LED-ek hatékonyak és költséghatékonyak, és számos elektronikában alkalmaztak felhasználást, mivel az emberek igyekszik csökkenteni a Föld környezetére gyakorolt hatásaikat.