Tartalom
A földrengések nem mindenhol fordulnak elő az egész világon. Ehelyett a földrengések nagy része keskeny szalagokban vagy azok közelében zajlik, amelyek egybeesnek a tektonikus lemezek határaival. Ezek a lemezek a Föld felszínén a sziklás kéregből állnak, és mind a kontinensek, mind az óceánok alapját képezik. Az óceáni kéreg néha összehasonlítható a szállítószalaggal: Az új kéreg folyamatosan keletkezik a közép-óceáni gerincnél, és elpusztul, ahol a szélén lévő árkokba tűnik, általában ott, ahol az óceán ütközik egy kontinenssel. Mind az óceáni gerincek, mind az árok a földrengés tevékenységének helyszínei.
A földrengés alapjai
A földrengés a sokkhullámokból áll, amikor a felszín alatti sziklák hirtelen elcsúsznak a hibasík mentén. A földrengést intenzitásuk szerint osztályozzuk, amely a mozgás által kibocsátott energiamennyiség, valamint a csúszási zóna vagy fókusz közepére mért mélység.
Ridges Vs. árkok
Bár a földrengések az összes tányérhatár mentén előfordulnak, sokkal gyakoribbak az óceáni árokkal rendelkező ütközési zónák mentén, mint az óceán hegygerinceinél. Ez a gyakorisági különbség azért van, mert az óceáni gerincnél a kéreg vékony és meleg is, ami csökkenti a nyomás (úgynevezett feszültség) mennyiségét, amely felépülhet, mielőtt meghibásodás bekövetkezik. Az óceáni hegygerinceken lévő kőzet kissé lágyabb, mert forró. Árokban a kéreg vastagabb és hűvösebb, ami lehetővé teszi a nagyobb törzs felhalmozódását, ami több földrengéshez vezet.