Tartalom
- A víz funkciói a növényekben
- Vízszállítás növényekben
- A környezeti feltételek hatása a víz egyensúlyára
- A vízveszteségek csökkentése
A növények élőlények, és a Földön minden élőlénynek vízre van szüksége a túléléshez. A növények természetesen nem mozoghatnak olyan üzemanyagot keresve, mint az állatok képesek, és nem tudnak folyadékot inni abban az értelemben, hogy az "ital" kifejezést általában értik. De az állatokhoz hasonlóan a növények is kifejlesztettek sajátos összetevőket és élettani mechanizmusokat, amelyek biztosítják a hidratáció megfelelő szintjét különféle körülmények között.
A víz funkciói a növényekben
A víz a fotoszintézisnek nevezett kémiai reakció egyik reagense, a másik szén-dioxid. Ez a két vegyület napfény hatására reagál glükóz és oxigén előállítására. Ez szinte pontosan a többi szervezetben a légzés fordított fordítottja, amelyben az oxigént felhasználják a glükóz lebontására, az energia, a szén-dioxid és a víz felszabadítására.
A vizet az ásványok szállítására is használják a növény körül, ugyanúgy, ahogyan a vér az állati testekben mozgatja a létfontosságú anyagokat. A víz szerkezeti támogatást is nyújt a növényeknek, és lehetővé teszi a növények leveleinek, hogy lehűljenek a párolgási folyamat során. Röviden: a víz ugyanazokat a funkciókat látja el a növényekben, mint az állatok, anatómiai és egyéb különbségekhez igazítva.
Vízszállítás növényekben
A víz a talajból, amelyben a növények rögzítve vannak, a növények gyökérzetébe jut az egyes gyökerek csúcsain át a gyökér szőrsejteken keresztül. Amint egy vízmolekula diffundál egy gyökérbe, a három út egyikével eljuthat a xylem eléréséhez, amely a gyökér és a növény többi része közötti vezeték. Ezen útvonalak közül az első egyszerűen a gyökér sejtjei között található. A második a sejtek (plazmodesmaták) közötti csomópontok navigációja, a harmadik a sejtek áthaladása és a különböző sejtmembránok ismételt keresztezése.
Ha egyszer a xylemben van, az állatok vénájához hasonlóan, a víz sokkal kisebb ellenállás mellett mozog a levelek irányában. A víz végül elhagyja a növényeket a sztóma (szinguláris: sztóma) elnevezésű nyílásokon keresztül.
A környezeti feltételek hatása a víz egyensúlyára
A magasabb hőmérsékletek gyorsabb átfolyási (vízáramlási) sebességeket eredményeznek. Ez elsősorban annak következménye, hogy a sztóma robusztusabban nyílik meg, ha melegebb a levegő, és több víz távozik. A magasabb páratartalom lassítja a növények vízmozgását, mivel a víz nem képes elpárologni a levelekből a légkörbe olyan könnyen. A szél növeli a növények vízfelvételét, részben azáltal, hogy csökkenti a közvetlen páratartalmat. Végül, a szárazabb régiókban növekvő növények, például a kaktuszok, általában víztakarékosak, és általában alacsonyabb átültetési sebességgel rendelkeznek.
A vízveszteségek csökkentése
A levelek külső felületén viaszos kutikularéteg van, ami néha érzékelhető. Ez növeli a vízvisszatartást. Bizonyos körülmények között a sztóma bezárul, csökkentve a növénynek a környezetbe jutó víz mennyiségét.
A növények vizet is tartanak a szerkezeti integritásuk fenntartása érdekében. A több víz magasabb porlasztási vagy szilárdsági szintet eredményez, ami különösen fontos azokban a növényekben, amelyek nem tartalmaznak fás tartószerkezeteket.