Tartalom
- Mi a rekombináns DNS?
- Rekombináns DNS előállítási módszerei
- Klónozás és rekombináns DNS-szekvenciák használata
Mi a rekombináns DNS?
A rekombináns DNS egy olyan DNS-szekvencia, amelyet mesterségesen hoztak létre a laboratóriumban. A DNS az a templátsejt, amelyet az élő organizmusokat alkotó fehérjék előállításához használnak, és a nitrogénbázisok elrendezése a DNS-szál mentén meghatározza, hogy mely fehérjék képződnek. A DNS darabokat izolálva és más szekvenciákkal kombinálva a kutatók képesek DNS-t klónozni a baktériumokban vagy más gazdasejtekben és hasznos fehérjéket, például inzulint előállítani. A klónozás lehetővé teszi bizonyos DNS-szekvenciák sokkal könnyebb tanulmányozását, mivel nagy mennyiségű DNS-t termel, amelyet később módosíthatunk és elemezhetünk.
Rekombináns DNS előállítási módszerei
A transzformáció egy olyan folyamat, amelynek során a DNS egy szegmense beillesztésre kerül egy plazmidba - a DNS egy önmagát replikáló körébe. A DNS-t restrikciós enzimekkel vágjuk le. Ezeket az enzimeket baktériumsejtekben állítják elő védekező mechanizmusként, és megcélozzák a DNS-molekulák bizonyos helyeit, és elválasztják egymástól. A restrikciós enzimek különösen akkor hasznosak, mert "ragadós végeket" hoznak létre a DNS szegmenseiben. Mint a tépőzáras, ezek a ragacsos végek lehetővé teszik a DNS-nek, hogy könnyen csatlakozzon a komplementer szegmensekhez.
A kérdéses gén és a plazmidok ugyanarra a restrikciós enzimre vannak kitéve. Ez sok különböző molekulát hoz létre. Néhányuk az érdeklődésre számot tartó gént tartalmazó plazmidok, mások más géneket tartalmazó plazmidok, mások két plazmid együtt. A plazmidokat ezután visszajuttatják a baktériumsejtekbe, ahol replikálódnak, és a kívánt rekombináns DNS-molekulát különféle típusú elemzésekkel azonosítják. Például, ha a plazmidot egy adott génnél elválasztják, a tudósok megvizsgálhatják azokat a sejteket, amelyek nem tudják kifejezni ezt a gént, és így azonosíthatják a sikeres rekombinációt.
A nem bakteriális transzformáció lényegében ugyanaz a folyamat, de gazdaszervezetként nem baktériumsejteket használ. A DNS közvetlenül beadható a gazdasejt magjába. A kutatók a sejtet mikroszkopikus fémrészecskékkel is elzárhatják, amelyek DNS-sel vannak bevonva.
A transzfekció nagyon hasonló a transzformációhoz, de a fágokat használják a plazmidok helyett. A fág olyan vírus, amely baktériumokat fertőz meg. Mind a fágok, mind a plazmidok ideálisak ehhez a folyamathoz, mivel gyorsan replikálódnak egy baktériumsejtben.
Klónozás és rekombináns DNS-szekvenciák használata
Miután a kutatók azonosították a rekombináns szekvenciát tartalmazó baktériumsejteket, tenyészthetik ezeket a sejteket és nagy mennyiségű gént hozhatnak létre. Nehéz beszerezni a baktériumsejteket, hogy valójában fehérjét termeljenek egy emberi vagy állati gazdasejtből, de vannak módok a gén expressziójának módosítására, hogy megkönnyítsék az ilyen termelést. Ha gazdasejtekként nukleáris sejteket használunk (mint a nem baktérium-transzformáció során), akkor a sejteknek kevesebb problémája lesz a rekombináns gént expresszáltatni.
Miután a géneket nagy számban klónozták, DNS-könyvtárakban tárolhatók, szekvenálhatók és tanulmányozhatók. A rekombináns DNS technológia számos fontos felfedezést tett lehetővé a kriminalisztikában, a genetikai betegségek tanulmányozásában, a mezőgazdaságban és a gyógyszerek területén.