Tartalom
- Általános DNS-extrakció
- Növényi és állati sejtek
- Növényi DNS extrakció
- Állati DNS extrakció
- A DNS-különbségek
A kettős szálú DNS szerkezete minden élő sejtben univerzális, ám eltérések mutatkoznak az állati és növényi sejtekből a genomi DNS kinyerésére szolgáló módszerekben. Noha a genomi DNS a sejtekmagjában él, az extrahált DNS mennyisége és tisztasága a sejt típusától és méretétől függ. Például egyes sejtek több DNS-t és szennyeződést tartalmaznak, mint mások. Olvassa tovább, hogy többet megtudjon a DNS extrakció különbségeiről.
Általános DNS-extrakció
Ha növényi és állati sejteket szappanos anyaggal kezel, akkor az lebontja a sejtek és a nukleáris membránok lipideit. Ezután a DNS-keverék elkülönül a sejtmembránoktól és a fehérjéktől. Ezután alkoholt használhat a DNS kicsapására az oldatban. A mintában lévő mennyiségtől függően a DNS szabad szemmel is látható lehet. Ne feledje azonban, hogy ez az egyszerű eljárás nem feltétlenül eredményez nagy tisztaságú DNS-t.
Növényi és állati sejtek
A növényi sejtek az állati sejtektől merev sejtfalukkal és olyan organellákkal különböznek, mint a kloroplaszt. Olyan fehérjéket és enzimeket is tartalmaznak, amelyek szerepet játszanak a fotoszintézisben. Egyes növényi sejteknek poliploidia van, vagyis sejtenként az egyes kromoszómák egynél több példánya van. Ezenkívül a növényekben zajló sejtes folyamatok, például a fotoszintézis számos másodlagos metabolitot eredményeznek. Az állati sejteknek nincs sejtfaluk, de még mindig szükségesek olyan vegyszerek, mint a nátrium-dodecil-szulfát (SDS), hogy megbontják a sejtmembránt, hogy felszabadítsák a genomi DNS-t.
Növényi DNS extrakció
A növényi genomiális DNS-t nehezebb kinyerni a növény sejtfalának köszönhetően. Távolíthatja el homogenizálás útján vagy cellulóz hozzáadásával, hogy lebontja a cellulózt, amely a sejtfalát alkotja. Ezenkívül a növényi sejtekben levő metabolitok zavarhatják a genomi DNS extrakciót azáltal, hogy a DNS-mintát a kicsapási folyamat során szennyezik.
Állati DNS extrakció
A perifériás vér leukociták képezik az állati genomi DNS fő forrását, ám a minta gyűjtése nehéz, mivel a vérnek közvetlenül az állatból kell származnia. A vér számos vegyületet tartalmaz, például fehérjéket, lipideket, fehérvérsejteket, vörösvértesteket, vérlemezkéket és plazmát, amelyek a DNS-mintát szennyezik. A vérmintákból kinyert állati DNS elsődleges szennyezője azonban a hem, amely a hemoglobin nem fehérje alkotóeleme.
A DNS-különbségek
A növényi és állati DNS közötti különbségek a hélixben a bázisok sorrendjében rejlenek. A növényi sejtekben található vegyületek hiányoznak az állati sejtekben, és a DNS-bázis szekvenciák ezt tükrözik. A genomi növényi DNS szintén gyakran nagyobb, mint az állati DNS. Ezek a különbségek az extrakciós módszereket, a hozamot és a DNS tisztaságát is érintik.