Tartalom
Az boncolási és az összetett fénymikroszkópok optikai mikroszkópok, amelyek látható fényt használnak a kép létrehozására. Mindkét típusú mikroszkóp nagyítja az objektumot azáltal, hogy a fényt prizmákon és lencséken keresztül fókuszálja, és a minta felé irányítja, ám ezeknek a mikroszkópoknak a különbsége jelentős. A legfontosabb, hogy a boncolási mikroszkópok a minta felületének megfigyelésére szolgálnak, míg az összetett mikroszkópokat úgy tervezték, hogy a mintán áttekintsenek.
Hogyan működik a mikroszkóp?
Mind a boncolásos, mind az összetett fénymikroszkóp úgy működik, hogy a mintából visszatükröződött és refraktált fényt rögzíti és irányítja. Az összetett mikroszkópok a mintán keresztül továbbított fényt is elfogják. A fényt két-konvex lencsék fogják el a minta felett; ezeket objektív lencséknek hívják. A kombinált mikroszkópoknak több, különböző erősségű objektívje lencséje van, 40-től 1000-szer nagyítva. Az a pont, amelyen a fény irányul - vagy konvergál - hívják fókuszpontnak. A fókuszpontban látható kép nagyítva jelenik meg a megfigyelő számára. A fókuszpont és az első lencse közötti távolságot munkaidőnek nevezik. A kisebb munkatávolsággal rendelkező mikroszkópok nagyobb nagyítóteljesítménnyel rendelkeznek, mint a hosszabb filterek.
Boncolási mikroszkópok
A boncolási mikroszkópot sztereomikroszkópnak is nevezik. Mivel hosszú, 25–150 mm közötti munkatávolsággal rendelkezik, alacsonyabb nagyítási képességgel rendelkezik. Ez lehetővé teszi a felhasználó számára a minta manipulálását, még a mikroszkóp alatt végzett apró boncolások elvégzésével is. Élő példányok is megfigyelhetők. Egy tipikus hallgatói sztereoszkóp az objektívlencséjén keresztül kétszer-70-szer nagyíthat. Sztereoszkóp segítségével a fény a mintára felülről irányítható, háromdimenziós képet hozva létre.
Összetett mikroszkópok
Az összetett fénymikroszkópokat általában olyan tárgyak megtekintésére használják, amelyek túlságosan láthatók szabad szemmel. Számos erősségű objektív lencsék vannak, és támaszkodnak a minta alján ragyogó fényre. Ehhez a mintának nagyon vékonynak és legalább részben áttetszőnek kell lennie. A legtöbb példányt megfestették, elvágták és üveglapra helyezték megtekintés céljából. Az összetett mikroszkóp akár 1000-szer is nagyíthat, és sokkal részletesebb képet nyújthat. A működési távolság 0,14 és 4 mm között változhat.
Alkalmazási különbségek
Összetett mikroszkópot használunk a nagyobb tárgyak ultravékony darabjainak megfigyelésére. Példák lehetnek a növény szárára vagy az emberi erek keresztmetszetére. Mindkét esetben a példány nem él. A darabot egy tárgylemezre helyezik, és festékkel megfestik, hogy kiemelje a tulajdonságokat. Sztereoszkóp használható olyan tárgyakhoz, amelyekben a fény nem tud átvilágítani. A minta tényleges színét megfigyeljük, a megfigyelő pedig a megfigyelés közben manipulálhatja azt. A pillangószárnyak bonyolultsága, a skorpió-köröm részlete és a szövés a szövetben néhány példa a megnézhető elemekre. Sztereoszkópok is használhatók bizonyos élő szervezetek, például a tóvízben található élőlények megfigyelésére.