Tartalom
Az együtthatók és az indexek elengedhetetlenek a hosszú kémiai képletű vegyületek vagy egyenletek írásakor. Egy adott anyagban lévő molekulák számát tükröző együttható egy adott molekula rövidítése előtt elhelyezett szám. Az alindex azonban, amely tükrözi az egyes elemek atomi hozzájárulását egy adott molekulahoz, elemi rövidítések után vagy között jelenik meg, és általában méretüknél kisebb, és a típussor alatt helyezkedik el.
Koefficiens példa
A vízmolekulák vagy a H2O létrehozásának kémiai egyenlete az, amely együtthatókat használ. Ebben az egyenletben két hidrogénmolekula vagy 2H2 kapcsolódik két oxigénmolekulával, vagy 2O2-vel, így két molekulát vizet vagy 2H2O-t kapunk. Amint ezt a példát szemlélteti, az együtthatók használata lehetővé teszi a kémiai reakcióba bevont egyes molekulák számának beszámolását, valamint a kémiai egyenletek kiegyensúlyozására és a korlátozó reagensek meghatározására az adott egyenletben. Például ez a reakció, amelyet teljes egészében 2H2 + 2O2 = 2H2O-ként írnak, azt mutatja, hogy a hidrogénnek és az oxigénnek azonos arányban kell jelen lennie a képződött vízmolekulák maximalizálása érdekében.
Aláírási példa
A szódabikarbamid vagy NaHCO3 képlete példát mutat egy alindexre. Amint ez a képlet tükrözi, a nátrium, vagy Na, hidrogén vagy H, és a szén vagy a C elemei mindegyik elemenként egy atomot tartalmaznak. Az oxigén vagy O szimbólumot követő 3 alindex azt mutatja, hogy az oxigén három atomja szükséges minden Na, H és C atomhoz, hogy egy teljes szódabikarbamidot előállítsanak.