Tartalom
Olyan kicsi, hogy általában nem láthatja őket mikroszkóp nélkül, de apró méretük ellenére a diatómák döntő szerepet játszanak a bolygó egyik legnagyobb ökoszisztémájában. Ezek az egysejtű algák egy planktonfajta. A napfényt kémiai energiává alakítják fotoszintézis útján, tehát létfontosságú alkotóelemei az óceán - és sok édesvízi ökoszisztéma is.
Oxigén és diasztómok
A bolygónk fotoszintézisének ötödik és negyedik részében diatómák végzik. Ez azt jelenti, hogy a Föld oxigénjének akár egynegyede is diatómából származik. Mivel az embereknek és az összes többi állatnak oxigénre van szükségük a légzéshez, közvetett módon a kovaköltségekre támaszkodunk minket a fenntartásuk érdekében. A szén rögzítésével vagy széndioxidból cukorré alakításával a diatómák ugyanúgy csökkentik a szén-dioxid mennyiségét a légkörben, ahogyan a szárazföldi növények.
Étel
Az óceánban a diatómákat apró, zooplanktonnak nevezett állatok eszik. A Zooplankton viszont fenntartja a nagyobb organizmusokat, például a halakat, így az óceán számos állatának túlélése közvetlen vagy közvetett függ a kovaföldtől. A diasztómák felelősek a világ óceánjainak fotoszintézisének több mint 40% -áért, és ezek nélkül az óceán nem lenne képes fenntartani az élet mennyiségét. A diasztómák számos édesvízi ökoszisztémában kulcsfontosságú táplálék- és energiaforrást jelentenek más szervezetek számára. A csiga, a caddis légylárva, a kis rákfélék és a szűrőtakarmányok, mint például a kagyló, a sok diatómára legelésző édesvízi rendszerben megtalálhatók.
Algavirágzás
Édesvízi tápanyagban gazdag körülmények között az algák kiszaporodhatnak, és olyan algavirágzást eredményezhetnek, amely más szervezetekre, például a halakra ártalmas lehet. A virágzó algák néha toxinokat termelnek, amelyek az állatok számára veszélyesek. Mivel a diatómák az algák egyik leggyakoribb fajtája, ezek tipikusan ezeknek a virágoknak a részei. Ha diatómák bőségesen nőnek, akkor is gyarmatosíthatnak és tapadhatnak az ember által létrehozott felületekhez, néha költséges tisztítást és javítást igényelnek.
Ősmaradványok
A diatómák egyik legszokatlanabb tulajdonsága a szilícium-dioxid-alapú héj. Amikor a diatómák meghalnak, héjaik a víztest aljára esnek, ahol élnek, és üledékként halmozódnak fel. A biológusok felhasználhatják ezt az üledéket az ökoszisztéma vízminőségi tendenciáinak nyomon követésére, felhasználva azt, hogy meghatározzák a kovacsontok típusát és mennyiségét mind a múltban, mind a múltban. Időnként a tengerfenék üledékében lévő diatómahéjak időnként diatómaföldré válhatnak. Néhány ősi diatómaföld lerakódás, amely valaha tengerfenék üledéke volt, ma szárazföld. Az ezekből a lerakódásokból kitermelt diatómaföld sokféle fontos ipari felhasználással rendelkezik, mint szűrő és csiszoló; néhány biokertész alkalmazza azt a kártevők elleni küzdelemre. Az üledék alatt tömörített diatómák idővel olajokká is tömörülhetnek, tehát a diatómák közvetett felelősséget hordozzák ma az autóinkban elégetett üzemanyagok nagy részéért.