Tartalom
- Dohányos szerepe az észak-karolinai gazdaságban
- Indigó és rizs Dél-Karolinában
- Állattenyésztés
- Egyéb természeti erőforrások
Mint az összes észak-amerikai angol kolóniát, a carolinai gazdaságot nagyrészt a kereskedelem törvényei korlátozták, amelyek megtiltották a késztermékek gyártását a kolóniákban, és előmozdították a nyersanyagok kivitelét Angliába, hogy táplálják a gyarmati hatalmakat, amelyek növekvő iparosodást mutatnak. A déli kolóniák mezőgazdasági érdekeltségek általi letelepedésének feltételeivel kombinálva a Carolinas gyorsan ültetvénygazdasává vált. Mind a dél-, mind az észak-karolinai gazdasági tevékenységek nagymértékben specializálódtak a mezőgazdasági termékek természeti erőforrások előállításában.
Dohányos szerepe az észak-karolinai gazdaságban
Noha a dohány ára meglehetõsen ingatag volt a gyarmati idõszakban, a növekvõ termékkereslet Európában arra késztette a Carolinas ültetvénytermesztõket, hogy szakosodjanak a termékkel, hatalmas mennyiségû növényt exportálva Európába. A dohány volt a vezető készpénztermelés a déli kolóniák sok részében, és bár a carolinai termelés elmaradt Virginias és Marylands területén, a növény a kolóniák legfontosabb kereskedelmi terményévé vált, néha arra kényszerítette a kolóniát élelmiszer-készletek importálására, mert földterületének nagy részét elfoglalták dohányterületek szerint. Ezzel szemben az északi kolóniák gazdaságai - mint például a New York-i kolónia gazdasága - kisebb, sokrétűbb családi gazdaságokon alapultak.
Indigó és rizs Dél-Karolinában
A dohánypiac volatilitása miatt a carolinák gyarmati gazdasága más növényeket is kifejlesztett a lehetséges kereskedelmi felhasználásra. Anglia visszatartotta a gyarmati gyapottermesztés növekedését a feltörekvő angol ile-ipar védelme érdekében, ám Carolina hamarosan nagy mennyiségű indigónak - a kék festék előállításához használt növénynek - a növekvő növekedését indította el Angliába exportálásra és az angol ile gyártásában történő felhasználásra. A carolinas ültetvények a belső fogyasztásra és más kolóniákba és Európába történő kivitel céljából rizstermeléssel is kísérleteztek.
Állattenyésztés
A gyarmati Carolina túlnyomórészt mezőgazdasági ültetvénygazdaság volt, ám a történeti adatok is kimutatják az állatállomány, különösen a sertéshús korai fejlődését. Abban az időben a húst nem lehetett biztonságosan exportálni az Atlanti-óceánon, de a növekvő szarvasmarha- és disznóipar jelentős helyi fogyasztást, az állatállomány más kolóniákba történő kivitelét és a sózott vagy pácolt húsok transzatlanti kivitelének kis transzatlanti kivitelét eredményezte. A szarvasmarháktól eltérően a vaddisznók viszonylag kevés helyet foglalnak el takarmányozásban, lehetővé téve a mezőgazdasági földterület, a gyarmati Carolinas vitathatatlanul legfontosabb természeti erőforrása számára, hogy továbbra is mezőgazdasági készpénznövényeket használhassanak legeltetés helyett.
Egyéb természeti erőforrások
A mezőgazdasági gazdaságban a Caroloni Gyarmat kevés korlátozott mértékben használt ásványi és erdészeti terméket természetes erőforrásként. Az északi kolóniák messze meghaladták Carolintának ezen termékek gyártásában és exportálásában, ám Carolina bizonyos mennyiségű terméket előállított, mint például fűrészáru, kátrány, szurok és terpentin. A carolina hatalmas erdőit akkoriban sokkal kevésbé értékes erőforrásoknak tekintették, mint a mezőgazdasági földterületet, még ha történeti adatok bizonyítják, hogy az erdők és az ásványi erőforrások egy részét forgalomba hozták, még akkor is, ha erdőket takarítanak meg több mezőgazdasági földterület létrehozása érdekében.