Tartalom
- Mi a sejtfal működése?
- Mi teszi fel a növényi sejtfalat?
- Turgor nyomás
- Fehérjék a sejtfalban
- A növényi sejtfal felépítése
- Elsődleges sejtfal
- Másodlagos sejtfal
- Különbség a primer és a másodlagos sejtfalak között a növényekben
- A gombás és algás sejtfalak felépítése
- Gomba sejtfalak
- Sejtfalak algákban
- Bakteriális sejtfalak
- Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok
- Antibiotikumok és baktériumok
- Antibiotikumokkal szembeni rezisztencia
- Sejtfalak kérdése
A sejtfal egy kiegészítő védőréteg a sejtmembrán tetején. A sejtfalak megtalálhatók mind a prokariótákban, mind az eukariótokban, és ezek leggyakrabban a növényekben, algákban, gombákban és baktériumokban fordulnak elő.
Az állatok és a protozoánok azonban nem rendelkeznek ilyen típusú szerkezettel. A sejtfalak általában merev szerkezetek, amelyek segítenek fenntartani a sejt alakját.
Mi a sejtfal működése?
A cellafalnak számos funkciója van, beleértve a cella szerkezetének és alakjának fenntartását. A fal merev, így védi a cellát és annak tartalmát.
Például a sejtfal megakadályozhatja a kórokozók, például a növényi vírusok belépését. A mechanikus támasz mellett a fal egy olyan keretként is szolgál, amely megakadályozza a sejt tágulását vagy túl gyors növekedését. A fehérjék, cellulózrostok, poliszacharidok és más szerkezeti elemek segítik a falat a sejt alakjának fenntartásában.
A sejtfal szintén fontos szerepet játszik a szállításban. Mivel a fal egy félig áteresztő membrán, lehetővé teszi bizonyos anyagok, például fehérjék átjutását. Ez lehetővé teszi a fal számára, hogy szabályozza a diffúziót a cellában, és ellenőrizze, hogy mi lép be vagy távozik.
Ezenkívül a félig áteresztő membrán elősegíti a sejtek közötti kommunikációt, lehetővé téve a jelző molekulák átjutását a pórusokon.
Mi teszi fel a növényi sejtfalat?
A növényi sejtfal elsősorban szénhidrátokból, például pektinekből, cellulózból és hemicellulózból áll. Kis mennyiségben tartalmaz strukturális fehérjéket és néhány ásványi anyagot, például szilíciumot. Ezek a komponensek a sejtfal létfontosságú részei.
A cellulóz komplex szénhidrát, és több ezerből áll glükóz monomerek hosszú láncot képeznek. Ezek a láncok összekapcsolódnak és cellulózt képeznek mikrorostokkal, amelyek átmérője több nanométer. A mikrofibrillok segítenek a sejt növekedésének szabályozásában, korlátozva vagy lehetővé téve a sejtek terjeszkedését.
Turgor nyomás
Az egyik fő ok a falnak a növényi sejtben való tartására az, hogy képes ellenállni turgor nyomás, és itt a cellulóz döntő szerepet játszik. A turgor nyomás egy olyan erő, amelyet a cella belseje nyom ki. A cellulóz mikrofibrillumok mátrixot képeznek a fehérjékkel, hemicellulózokkal és pektinekkel, hogy biztosítsák az erős keretet, amely ellenáll a turgor nyomásnak.
Mind a hemicellulóz, mind a pektin elágazó láncú poliszacharidok. A hemicellulózok hidrogénkötésekkel kapcsolódnak a cellulóz mikrofibrilléhez, míg a pektinek csapdába ejtik a vízmolekulákat, hogy gélt hozzanak létre. A hemicellulózok növelik a mátrix szilárdságát, a pektinek pedig segítik a kompresszió megakadályozását.
Fehérjék a sejtfalban
A sejtfalban levő fehérjék különböző funkciókat látnak el. Néhányuk strukturális támogatást nyújt. Mások enzimek, amelyek olyan fehérjefajták, amelyek felgyorsíthatják a kémiai reakciókat.
Az enzimek elősegítik a normál módosítások kialakulását, amelyek fenntartják a növények sejtfalát. A gyümölcs érésében és a levél színének megváltozásában is szerepet játszanak.
Ha valaha is készített saját lekvárt vagy zselét, akkor ugyanazt a fajtát látta pektinek megtalálható a sejtfalakban működés közben. A pektin az a hozzávaló, amelyet a szakácsok adnak a sűrített gyümölcslevekhez. Gyakran használják az almában vagy a bogyóban természetesen megtalálható pektineket dzsemek vagy zselék előállításához.
••• TudományA növényi sejtfal felépítése
A növényi sejtfalak háromrétegű szerkezetek, a középső lamella, primer sejtfal és másodlagos sejtfal. A középső lamella a legkülső réteg, amely segít a sejtek közötti sejteknél, miközben egymás mellett tartja a szomszédos sejteket (más szóval, két sejt sejtfalai között helyezkedik el és tartja azokat; ezért hívják a középső lamellának, annak ellenére, hogy ez a legkülső réteg).
A középső lamellák ragasztóként vagy cementként viselkednek a növényi sejtek számára, mivel pektineket tartalmaz. A sejtosztódás során a középső lamellák alakulnak ki először.
Elsődleges sejtfal
Az elsődleges sejtfal akkor fejlődik ki, amikor a sejt növekszik, tehát általában vékony és rugalmas. A középső lamellák és a lamellák között alakul ki plazma membrán.
Hemicellulózokkal és pektinekkel rendelkező cellulóz mikrofibrillumokból áll. Ez a réteg lehetővé teszi a sejt idővel növekedését, de nem korlátozza túlzottan a sejtek növekedését.
Másodlagos sejtfal
A másodlagos sejtfal vastagabb és merevebb, így nagyobb védelmet nyújt a növény számára. A primer sejtfal és a plazmamembrán között létezik. Gyakran az elsődleges sejtfal valójában elősegíti ennek a másodlagos falnak a létrehozását, miután a sejt növekedése befejeződött.
A másodlagos sejtfalak cellulózból, hemicellulózból és lignin. A lignin egy aromás alkohol polimer, amely további támogatást nyújt a növény számára. Segít megvédeni a növényt a rovarok vagy kórokozók támadásaitól. A lignin a víz sejtekben történő szállításában is segít.
Különbség a primer és a másodlagos sejtfalak között a növényekben
Ha összehasonlítjuk a növények primer és szekunder sejtfalának összetételét és vastagságát, könnyű megfigyelni a különbségeket.
Először, az elsődleges falak azonos mennyiségű cellulózt, pektineket és hemicellulózokat tartalmaznak. A másodlagos sejtfalakban azonban nincs pektin, és több cellulóz van. Másodszor, az elsődleges sejtek falain lévő cellulóz mikrofibrillák véletlenszerűnek tűnnek, de a szekunder falakban vannak elhelyezve.
Noha a tudósok sok szempontot fedeztek fel a sejtfalak működésében a növényekben, egyes területeken még mindig további kutatásra van szükség.
Például még mindig megismerik a sejtfal bioszintézisében résztvevő tényleges géneket. A kutatók becslése szerint körülbelül 2000 gén vesz részt a folyamatban. Egy másik fontos kutatási terület az, hogy a génszabályozás hogyan működik a növényi sejtekben, és hogyan befolyásolja a falot.
A gombás és algás sejtfalak felépítése
A növényekhez hasonlóan a gombák sejtfalai szénhidrátokból állnak. Míg azonban a gombákban vannak sejtek kitin és más szénhidrátok, nincsenek cellulózuk, mint a növények.
A sejtfalaik is rendelkeznek:
Fontos megjegyezni, hogy nem minden gombának van sejtfala, ám sok közülük rendelkezik. Gomba esetében a sejtfal a plazmamembránon kívül helyezkedik el. A kitin alkotja a sejtfal nagy részét, és ugyanaz az anyag adja a rovaroknak az erős exoskeletonjaikat.
Gomba sejtfalak
Általában a sejtfalú gombáknak van három réteg: kitin, glükánok és fehérjék.
A legbelső rétegként a kitin rostos és poliszacharidokból áll. Segít a gombás sejtfalak merev és erős kialakításában. Ezután van egy réteg glükánokat, amelyek glükózpolimerek, amelyek keresztkötésben vannak kitinnel. A glükánok segítenek a gombáknak megőrizni sejtfaluk merevségét.
Végül van egy fehérjeréteg, az úgynevezett mannoproteinekből vagy mannánokat, amelyek magas szintű mannózcukor. A sejtfal enzimeket és strukturális fehérjéket is tartalmaz.
A gombás sejtfal különböző komponensei különböző célokat szolgálhatnak. Az enzimek például segíthetnek a szerves anyagok emésztésében, míg más fehérjék segíthetnek a környezet adhéziójában.
Sejtfalak algákban
Az algák sejtfalai poliszacharidokból, például cellulózból vagy glikoproteinekből állnak. Egyes algák sejtfalában egyaránt tartalmaznak poliszacharidokat és glikoproteineket. Ezenkívül az algasejtfalakban mannánok, xilánok, alginsav és szulfonált poliszacharidok vannak. A különféle algafajok sejtfalai nagymértékben változhatnak.
A mannánok olyan fehérjék, amelyek mikrofibrillákat képeznek néhány zöld- és vörös algában. A xilánok komplex poliszacharidok, amelyek helyettesítik a cellulózt az algákban. Az alginsav egy másik típusú poliszacharid, amelyet gyakran megtalálnak a barna algákban. A legtöbb alga azonban szulfonált poliszacharidokkal rendelkezik.
A diasztómák vízben és talajban élő algafajták. Egyediek, mivel sejtfaluk szilícium-dioxidból készül. A kutatók még mindig vizsgálják, hogyan kovamoszatok képezik sejtfalukat és mely fehérjék alkotják a folyamatot.
Ennek ellenére meghatározták, hogy a diatómák belsőleg képezik ásványi anyagokban gazdag falaikat, és a sejten kívül mozgatják őket. Ez a folyamat, az úgynevezett exocitózisban, komplex és több fehérjét tartalmaz.
Bakteriális sejtfalak
A bakteriális sejtfal peptidoglikánokkal rendelkezik. Peptidoglikán vagy murein egy egyedülálló molekula, amely cukrokból és aminosavakból áll egy hálórétegben, és elősegíti a sejt alakjának és szerkezetének megőrzését.
A baktériumok sejtfala a plazmamembránon kívül létezik. A fal nemcsak a cella alakjának konfigurálásában segít, hanem megakadályozza, hogy a cella felrobbanjon és tartalma kiürüljön.
Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok
Általában meg lehet osztani a baktériumokat gram-pozitív vagy gram-negatív kategóriákba, és mindegyik típusnak kissé eltérő a sejtfal. A Gram-pozitív baktériumok kék vagy lila színűvé válhatnak a Gram-festési teszt során, amely színezékekkel reagál a sejtfal peptidoglikánjaival.
Másrészt a gram-negatív baktériumok nem festethetők kékre vagy ibolyára ezen típusú teszttel. Manapság a mikrobiológusok továbbra is Gram festést használnak a baktériumok típusának azonosítására. Fontos megjegyezni, hogy mind a gram-pozitív, mind a gram-negatív baktériumok peptidoglikánokkal rendelkeznek, de egy extra külső membrán megakadályozza a gram-negatív baktériumok elszíneződését.
A gram-pozitív baktériumok vastag sejtfallal rendelkeznek, amely peptidoglikán rétegekből készül. A grampozitív baktériumok egy plazmamembránnal vannak körülvéve a sejtfallal. A gram-negatív baktériumoknak azonban a peptidoglikánok vékony sejtfalai vannak, amelyek nem elégségesek a védelmükhöz.
Ez az oka annak, hogy a gram-negatív baktériumok egy további réteggel rendelkeznek lipopoliszacharidok (LPS), amelyek a endotoxin. A gram-negatív baktériumok belső és külső plazmamembránnal rendelkeznek, és a vékony sejtfalak a membránok között vannak.
Antibiotikumok és baktériumok
Az emberi és baktériumsejtek közötti különbségek lehetővé teszik a felhasználást antibiotikumok a testében anélkül, hogy megölné az összes sejtjét. Mivel az embereknek nincs sejtfala, az olyan gyógyszerek, mint az antibiotikumok, megcélozhatják a baktériumok sejtfalát. A sejtfal összetétele szerepet játszik bizonyos antibiotikumok működésében.
Például a penicillin, egy szokásos béta-laktám antibiotikum, befolyásolhatja azt az enzimet, amely a peptidoglikán szálak közötti kapcsolatokat képezi a baktériumokban. Ez elősegíti a védő sejtfal elpusztítását és megakadályozza a baktériumok növekedését. Sajnos az antibiotikumok elpusztíthatják a szervezetben mind a hasznos, mind a káros baktériumokat.
Az antibiotikumok egy másik csoportja, a glikopeptidek, a sejtfalak szintézisét célozza meg azzal, hogy megakadályozza a peptidoglikánok képződését. A glikopeptid antibiotikumok közé tartozik a vankomicin és a teikoplanin.
Antibiotikumokkal szembeni rezisztencia
Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia akkor fordul elő, amikor a baktériumok megváltoznak, ami a gyógyszerek kevésbé hatékony. Mivel a rezisztens baktériumok életben maradnak, szaporodhatnak és szaporodhatnak. A baktériumok válnak rezisztens antibiotikumokkal szemben különböző módon.
Például megváltoztathatják sejtfalaikat. Kihúzhatják az antibiotikumokat a sejtekből, vagy megoszthatják a genetikai információkat, amelyek magukban foglalják a gyógyszerekkel szembeni rezisztenciát.
Az egyik módszer, hogy egyes baktériumok ellenállnak a béta-laktám antibiotikumoknak, például a penicillinnek, ha béta-laktamáznak nevezett enzimet állítanak elő. Az enzim megtámadja a béta-laktám gyűrűt, amely a gyógyszer egyik fő alkotóeleme, és szénből, hidrogénből, nitrogénből és oxigénből áll. A gyógyszergyártók azonban megpróbálják megakadályozni ezt az ellenállást béta-laktamáz inhibitorok hozzáadásával.
Sejtfalak kérdése
A sejtfalak védelmet, támogatást és strukturális segítséget nyújtanak a növények, algák, gombák és baktériumok számára. Bár a prokarióták és az eukarióták sejtfalai között nagy különbségek vannak, a legtöbb organizmus sejtfalának a plazmamembránokon kívül van.
Egy másik hasonlóság az, hogy a legtöbb sejtfalak olyan merevséget és szilárdságot nyújtanak, amelyek segítenek a sejtek alakjának fenntartásában. A kórokozókkal vagy ragadozókkal szembeni védelem szintén olyan, amellyel a különböző organizmusok sok sejtfala közös. Sok szervezetnek sejtfalai vannak, amelyek fehérjékből és cukrokból állnak.
A prokarióták és eukarióták sejtfalának megértése sokféle módon segíthet az embereknek. A jobb gyógyszerektől az erősebb növényekig, a sejtfal több megismerésével számos lehetséges előnye származik.