A mágnesezés a mágnesesség sűrűségének mértéke, és kiszámítható egy adott térfogat mágneses momentumainak számával. A mágneses momentum a mágneses mező irányának és erősségének mérése. A fizikusok a mágneses pillanatot vektorként kezelik, olyan mennyiségben, amely mind nagyságával, mind irányával rendelkezik. A mágnesezést különféle módon fejezhetjük ki, attól függően, hogy mit tudunk a mágneses mezőről.
Írja le a mágneses pillanatot matematikailag. Nm-ként mutatható ki, ahol N a mágneses momentum mennyisége, m pedig az egységvektor, amely megmutatja a mágnesesség irányát. A mágneses nyomatékot az x áramterületen mérik, jellemzően négyzetméter amperben (m ^ 2A).
Határozza meg a mágnesezést matematikailag. Ez M = Nm / V formában jeleníthető meg, ahol M a mágnesezés, N a mágneses momentum mennyisége, m az iránya és V a minta térfogata.
Számítsa ki a mágnesességet a mágneses terek alapján. A B-mező a mágneses mező alapvető mennyisége, a H-mező pedig egy olyan származtatott mező, amelyet H = B / uo-M-nak definiálnak, ahol uo a mágneses állandó. Ezért M = B / uo - H
Határozza meg a diéta- és paramágneseket. A dimagnet olyan mágnes, amely mágneses teret bocsát ki a külsőleg alkalmazott mezővel szemben, és a paramagnet mágneses teret bocsát ki, amely vonzza a külsőleg alkalmazott mezőt.
Mutassa meg az M értékét, ha az M és H kapcsolat lineáris. Ez általában a dimagnánsok és a paramágnesek esetében fordul elő, és M = xmH formában jeleníthető meg, ahol xm a térfogatmágneses fogékonyság, azaz az anyag mágnesezése milyen mértékben reagál a külső mágneses mezőre.