A vegyészek nagyteljesítményű folyadékkromatográfiát vagy HPLC-t használnak a vegyületek keverékeinek elválasztására. Általában a módszer abból áll, hogy a mintát egy oszlopba injektálják, ahol egy vagy több oldószerrel elegyedik. Különböző vegyületek különböző mértékben adszorbeálnak vagy „tapadnak” az oszlophoz; és mivel az oldószer átnyomja a vegyületeket az oszlopon, a keverék egyik alkotóeleme először kilép az oszlopból. A műszer felismeri a vegyületeket, amikor kilépnek az oszlopból, és olyan kromatogramot állít elő, amely grafikonból áll, amelyben az retenciós idő az x tengelyen és a jel intenzitása az y tengelyen lévő detektorból. Amint a vegyületek kilépnek az oszlopról, „csúcsokat” képeznek a kromatogramban. Általában minél távolabb és minél szűkebbek a csúcsok a kromatogramban, annál nagyobb a felbontás. A tudósok úgy gondolják, hogy az 1,0 vagy annál magasabb felbontás jelenti a megfelelő elválasztást.
Mérjük meg a szomszédos csúcsok szélességét a kromatogramban, megjegyezve, hogy az x tengely értékei miként vannak az egyes csúcsok alapjául. Az x tengely a retenciós időt jelöli, általában másodpercben mérve. Így ha egy csúcs 15,1 másodpercnél kezdődik és 18,5 másodpercnél ér véget, akkor annak szélessége (18,5 - 15,1) = 3,4 másodperc.
A retenciós időket úgy határozhatja meg, hogy megjelöli az időt, azaz az x tengelyen lévő helyet, amely megfelel a csúcsok maximumainak helyének. Ez az érték általában körülbelül félúton van az 1. lépésben a szélesség kiszámításához használt két érték között. Például az 1. lépésben megadott példa maximuma kb. 16,8 másodperc.
Számítsa ki az R felbontást két csúcs között:
R = (RT1 - RT2) /,
ahol az RT1 és az RT2 az 1. és a 2. csúcs retenciós idejét, a W1 és W2 pedig az alapjaikon vett csúcsok szélességét jelentik. A 2. és 3. lépésből következő példát folytatva az egyik csúcs retenciós ideje 16,8 másodperc, szélessége 3,4 másodperc. Ha a második csúcs retenciós ideje 21,4 másodperc, szélessége 3,6 másodperc, akkor a felbontás így lesz
R = (21,4-16,8) / = 4,6 / 3,5 = 1,3.