Azoknak a mérnököknek vagy tervezőknek, akiknek a forró folyadékokat távolságonként csővezetéken kell szállítaniuk, számolniuk kell az út mentén fellépő természetes hőveszteséggel. Ezek a termodinamikai számítások meglehetõsen bonyolultak lehetnek, ha bizonyos feltételezéseket nem teszünk: az egyik állandó körülmények között létezik, a másik pedig a konvekció hiánya a csõ területén. Szerencsére a legtöbb gyakorlati alkalmazásnál ezek a feltételezések érvényesek és pontos eredményeket tesznek lehetővé.
Határozza meg annak a cső anyagnak a hővezetési képességét, más néven hőátadási együtthatót, amelynek hőveszteségét számolja. A leggyakoribb csőanyagok értékeivel ellátott táblázathoz mutató link megtalálható a Resources-ban.
Jegyezze fel a csőn keresztül szállítandó folyadék várható hőmérsékleteit és a cső külső hőmérsékletét.
Használja a következő egyenletet, és egyszerűen cserélje ki a megfelelő értékeket:
Q = 2 * (pi) * k * L (T1-T2) /
ahol k = a cső anyag hőátadási együtthatója,
T1 = a cső belső hőmérséklete, amely feltételezhető, hogy megegyezik a folyadék hőmérsékletével,
T2 = a cső külső hőmérséklete, amely feltételezhető, hogy megegyezik a cső külső hőmérsékletével,
L = a cső hossza, amelyen keresztül a folyadék szállításra kerül,
r1 = a cső belső sugara,
r2 = a cső külső sugara,
ln = természetes logaritmus,
pi = 3.14159,
és a végső érték megkapja a hőveszteséget a csőben. Használjon konzisztens mértékegységeket a számításban; egy megfelelő számítás eredményt eredményez, amelyet hőveszteséggel számolunk lineáris távolságonként, például watt per láb.