Az Ohms törvény meghatározza az elektromos áramkör feszültsége, áramerőssége és ellenállása közötti összefüggést. Ez a három tulajdonság örökre összekapcsolódik a csípővel - az egyikben bekövetkező bármilyen változás közvetlenül a másik kettőt érinti. A (V) feszültség az amplitúdó (I) mértéke, szorozva az ellenállás nagyságával vagy szintjével (R). Ez a három változó matematikailag összekapcsolódik a következő egyenlet szerint, Ohms törvény néven ismert: V = IR. Ezért az elektromos áramkör áramerősségének növelése két külön eszköz révén valósítható meg.
Mivel a feszültség megegyezik az áramkör amplitúdójának és az áramkör ellenállásának szorzata, ha a feszültség állandó marad, és az ellenállás csökken, az áramkörön keresztüli áramerősségnek növekednie kell. Az elektromos áramkörben az ellenállás csökkenthető a vezetők méretének növelésével, azaz nagyobb átmérőjű rézvezetők használatával.
Ha az elektromos áramkör ellenállásoknak nevezett IC-chipeket tartalmaz, akkor az ellenállást alacsonyabb névleges ellenállással is csökkenthetjük, például egy 4 ohmos ellenállást 2 ohm ellenállásra cserélve. Egy áramkörben az ellenállás felére csökkentése és a feszültség változatlanul hagyása megkétszerezi az áramerősséget az áramkörön.
Ha az áramkör ellenállása változatlan marad, az áramkör áramerősségét növelheti a feszültség növelésével. Ha az elektromos áramkört összehasonlítottuk egy vizet szállító csővel, akkor a feszültség a víz nyomását, az ellenállás a csövek átmérőjét, az amper áramerősség pedig a csőben áramló vízmennyiséget jelzi időintervallumonként. Ha a cső változatlan marad, és a víznyomás megduplázódik, a csövön átfolyó víz mennyisége szintén növekszik.