Tartalom
A biokémia olyan molekulákat vizsgál, mint például a DNS, az RNS és a fehérjék. A blot-technikákat alkalmazzák a tudósok az ilyen típusú molekulák elválasztására. A sejtekben keverékként léteznek. A blotolás lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a sok közül egy fehérjét találjanak, mint például a tűt a szénakazalban. A blotolást általában úgy hajtják végre, hogy egy DNS, RNS vagy fehérje keverékét áramlik egy géllapon keresztül. Ez a gél lehetővé teszi a kis molekulák gyorsabb mozgását, mint a nagyobbik. Az elválasztott molekulákat ezután egy membránhoz nyomják, amely elősegíti a molekulák mozgatását a gélről a membránra. A molekulák ragaszkodnak a membránhoz, de ugyanabban a helyen maradnak, egymástól függetlenül, mintha még mindig a gélben lennének.
Western blot
A Western blot használata a fehérjék méret szerinti, de egyenes oszlopokban történő elválasztásának általános módszere. Ezek a párhuzamos oszlopok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy összehasonlítsák a fehérje mennyiségét a különböző minták között, amelyek közvetlenül egymás mellett futnak, mint például a tekepályák. Például, ha tesztelnék a gyógyszer különböző mennyiségének a sejtnövekedésre gyakorolt hatását, négy különböző sejtcsoportot kezelnének eltérő mennyiségű gyógyszerrel. Ezután megbonthatja a sejteket, és az egyes csoportok fehérjéit külön sávokban futtathatja egy gélen. A fehérjék ilyen módon történő elosztása lehetővé teszi, hogy megnézze, hogy egyre növekvő gyógyszerkoncentráció jár-e egy bizonyos fehérjével.
Northern Blot
Az RNS kimutatására Northern-blotot alkalmazunk. A sejteket nyitva lehet törni, hogy felszabadítsák az RNS-t. A különféle sejttípusokból származó RNS külön sávokon futtatható gélen. A gél méret szerint eloszlatja a különböző RNS-eket. Ezek az RNS szép, párhuzamos sorok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy összehasonlítsák, melyik sejttípusnak mekkora az RNS. Ez a módszer lehetővé teszi a kutató számára, hogy meghatározza, hogy egy adott betegségből származó sejtekben van-e több ez az RNS, vagy kevesebb az RNS. Az északi blot felfedheti, hogy a betegség hogyan működik az RNS-termelés szintjén.
Southern Blot
A Southern blotting az eredeti blotting technika, amely elindította az elnevezési rendszert. A terméket Edwin Southern találta ki. A Southern-blotot használjuk a keverékben lévő DNS mennyiségének kimutatására. Csakúgy, mint a fehérje és az RNS, a sejt DNS-e felszabadulhat, ha a sejt nyitva van. A Southern blot elválasztja a DNS-t a különféle sejttípusoktól méretük szerint. Az egyes mintákból származó DNS szétszórt, párhuzamos sávokba oszlik. Az egyes DNS-darabokat radioaktív vagy fluoreszcens próba segítségével lehet detektálni, amelyet úgy terveztek, hogy csak ehhez a DNS-darabhoz kösse. A radioaktív szonda energiajele, vagy a fluoreszcens jel villogása jelzi a kutatóknak, hogy mekkora a darab DNS-e az egyes mintákban.
Egyéb blotok
A három fő blot-módszer - a nyugati, az északi és a déli - különböző módon módosult, hogy kissé eltérő molekulákat detektáljon. Például a Western blot vs a Southern blot. kimutatja a fehérjét és a DNS-t. Mindegyik módosított technikát általában a szokásos módon hajtják végre, de eltérő módszert használ a molekula kimutatására, amelyet a párhuzamos sávokba osztanak. A délnyugati blotok kimutatják a DNS-hez ragadt fehérje molekulákat. Az északnyugati blotok kimutatják az RNS-hez ragadt fehérje molekulákat. A Farwestern-blot más fehérjékhez tapadó fehérjemolekulákat észlel.