Tartalom
- Miért léteznek kvazárok?
- Az egész világegyetemről látható
- Kvazár észlelése
- Egyéb megfigyelési módszerek
- Több nézet: egy tárgy
A több mint 50 évvel ezelőtt felfedezett kvázi-csillagú rádióforrások vagy kvazárok a leginkább sugárzó tárgyak. Milliárdszor fényesebb, mint a nap, másodpercenként több energiát termelnek, mint több mint ezer galaxisban. A látható fény előállítása mellett a kvazárok több röntgensugarat bocsátanak ki, mint bármely ismert forrás. A csillagászok különféle csúcstechnológiai eszközökkel tanulmányozzák ezeket a rejtélyes tárgyakat, amelyek az univerzum szélén fekszenek.
Miért léteznek kvazárok?
A tudósok úgy vélik, hogy a szupermasszív fekete lyukak a legtöbb galaxis központjában találhatók. Egyes galaxisok központjai kvazárokat is tartalmazhatnak. Szélsőséges tömege miatt a fekete lyuk erőteljes gravitációs vonzást gyakorol a körülötte lévő tárgyakra. Amikor egy szupermasszív fekete lyuk gyorsan nagy mennyiségű gázt szív fel, a környező kvazár hatalmas energiát bocsát ki.
Az egész világegyetemről látható
Amit a tudósok tanulmányoznak A tudósok szerint a fekete lyukba kavargó gáz nemcsak több millió fokot melegít fel, hanem a rádió és a röntgen sugarai kifelé sugároznak, szinte a fénysebesség mellett. A kvazárok rendkívül kompaktok, hogy ilyen sok energiát termeljenek. Körülbelül egymilliószor kisebbek, mint a gazda galaxisuk, a kvazárok annyi energiát termelnek, hogy a csillagászok 12 milliárd fényév távolságra tanulmányozhatják közülük néhányat.
Kvazár észlelése
Amíg a Hubble nem kezdte megfigyelni az eget, a tudósok úgy gondolták, hogy a kvazárok egyszerűen hatalmas csillagszerű tárgyak. Ez a távcső olyan nagy felbontású, hogy látja a távoli fekete lyuk hatását a környező tárgyakra. A csillagászok például használhatják a Hubble-ot, hogy megfigyeljék az elektronok fúvókáit, amelyek a kvazárok fényév távolságra bocsátanak ki.
Egyéb megfigyelési módszerek
Míg a Keringő Hubble továbbra is új égi felfedezésekkel örömmel látja el a tudósokat, a földi rádióteleszkópok szintén segítik a kvazárok felismerését. A látható fénytől függő optikai távcsövekkel ellentétben a rádióteleszkópok rádióhullámokat érzékelnek. 1935-ben Karl Jansky, a Bell Labs felfedezte, hogy a csillagok és az űrben lévő más tárgyak rádióhullámokat bocsátanak ki. Ha rádióteleszkóppal vizsgálunk meg egy képet, látni fogjuk, hogy a kvazárok fényesnek tűnnek.
Több nézet: egy tárgy
Más típusú egzotikus mennyei testek, például az aktív galaxisok és a rádiós galaxisok is nagy mennyiségű energiát bocsátanak ki. A legtöbb csillagász úgy gondolja, hogy ezek az objektumok ugyanaz lehetnek. Amikor egyikük sugara közvetlenül a Föld felé lő, akkor kvazárként láthatja. Ha a fénysugár eltérő tájolással bír, akkor kevésbé erős aktív galaxisként vagy rádiógalaxisként jelenhet meg.