Tartalom
- Előny: szubpopulációs elemzés
- Előny: Olyan foltok, amelyeket az alternatívák nem tesznek meg
- Hátrány: Általában szükségtelen
- Hátrány: túl lassú
Az áramlási citometriás módszer a sejtek és a kromoszómák tanulmányozására. Ezeknek a mikroszkopikus részecskéknek ezrei elemezhetők másodpercenként. Ez detektáló berendezéssel történik, miközben a sejteket folyadékban tartják. A technikát számos okból használják, például vérrák tanulmányozására és diagnosztizálására. Ennek a módszernek vannak alternatívái, ezért érdemes megvizsgálni az áramlási citometria előnyeit és hátrányait.
Előny: szubpopulációs elemzés
Ha áramlási citometriát használunk a sejtek heterogén populációinak tanulmányozására, akkor az alpopulációkat néhány percen belül elemezni fogja. Nem csak sokkal gyorsabb, mint más lehetőségek, hanem az előállított adatok is részletesek. Az elemzés magában foglalja a vörösvérsejtek százalékos arányát a zöld sejtekkel összehasonlítva, és tovább haladhat, ha információt szolgáltat a fényes zöld és tompa zöld sejtekről.
Előny: Olyan foltok, amelyeket az alternatívák nem tesznek meg
Az áramlási citometria segítségével az egyenletes sejtpopulációk megnézése előnye, hogy mindig kiemeljük a nem-egységességet. Emellett eltávolítja a törmelékeket és az elhalt sejteket, amikor a végleges adatokat szolgáltatja. Ez a pontossági szint meghaladja a versenyt.
Hátrány: Általában szükségtelen
Egységes sejtpopuláció vizsgálata során általános, hogy a kívánt adatok az átlagos receptor sűrűség lesznek. Az áramlási citometria könnyen kezelheti ezt a feladatot, de drágább, mint az olyan alternatívák, mint a radioimmunoassay és az enzimhez kapcsolt immunszorbens assay. A probléma az, hogy ezek az alternatívák ugyanolyan gyorsan meg tudják csinálni a munkát, és napi több mintát is előállíthatnak. Az áramlási citometria megadja az átlagos sűrűséget, de egyúttal túl nagy mennyiségű információt is, amelyre nincs szüksége egy ilyen munkához.
Hátrány: túl lassú
Az áramlási citometria válogatók nagyon pontosak és tisztítják a kis vagy összetett alpopulációkat. De még a nagy sebességű válogató is időnként nem elég gyors a kívánt eredmények eléréséhez. Például egy sejtpárt gyakran eldobnak, mert a szortírozó nem képes időben megkülönböztetni őket. A nagysebességű válogató óránként akár 106 sejtet tud termelni, ha egy olyan alpopulációval foglalkozik, amely a teljes lakosság 20% -át teszi ki. Ez az arány sok kísérlethez túl alacsony.