Tartalom
A gyepek szinte minden kontinensen megtalálhatók, és amint a neve is sugallja, ezek azok a területek, ahol a növények legteljesebb formája a fű. A mérsékelt legelőket prériként vagy sztyeppekként is ismertek, és bár ezeknek a mérsékelt legelőknek enyhebb éghajlata van, mint a szavannáknak nevezett trópusi gyepeknek, ennek az élővilágnak az abiotikus tényezői alkalmassá teszik a növényeket, például a fák helyett a fákat.
Csapadék
••• Thinkstock / Comstock / Getty ImagesA csapadék az egyik kulcsfontosságú abiotikus tényező, amely hozzájárul a mérsékelt hegyvidéki gyepek megjelenéséhez és ökológiai megjelenéséhez. Az éves csapadéknak nagyobbnak kell lennie, mint a szárazabb gyepekben és a sivatagokban, de a túl sok csapadék elősegítheti a fák növekedését és a gyepek erdősítését eredményezheti.
A mérsékelt égövi gyepek olyan területeken találhatóak, ahol évente 10–30 hüvelyk eső van. A csapadék nagy része általában az év egyik felében fordul elő, több hónapig tartó szárazságot okozva. A fű általában jobban képes túlélni ezeket a feltételeket, mint a fák.
Hőmérséklet
••• Tom Brakefield / Stockbyte / Getty Images
A mérsékelt égésű füvek többsége rövid, néhányuk alig több, mint néhány méter magas, de gyökérrendszerük olyan hosszú, hogy a talaj alatt ilyen hosszú lehet. Ez a hőmérséklethez való alkalmazkodás; a mérsékelt égövi gyepek hőmérséklete széles tartományban lehet, de általában meleg növekedési időszakot és hideg nyugalmi periódusokat tartalmaznak.A fűket rövidebb ideig tartják a rövid növekedési időszak miatt, ezt követően a fagyos hideg hőmérséklete következtében a fauna visszatér a gyökerekbe. A fűben található kiterjedt gyökérzet lehetővé teszi a növények számára a hideg túlélését, hogy a meleg tavaszi és nyári hónapokban növekedjenek és magvakat teremtsenek.
A mérsékelt legelőket a hőmérséklet szerint lehet osztályozni: a préri enyhebb, hosszabb fűvel, míg a sztyeppek hidegebb, éghajlatosabb éghajlattal és rövidebb fűvel rendelkeznek.
Tűz
••• Hemera Technologies / AbleStock.com / Getty ImagesA mérsékelt hegyvidéki füvekre jellemző meleg, száraz évszakokban a tüzek gyakoriak. Ezek a tüzek gyorsan átterjedhetnek a nagy területeken, csekély hamu maradva ébren. Míg a fák tipikusan nem tudnak újból bonyolult struktúrákat visszatérni a tűzvész elpusztítása után, a füvek és a vadvirágok képesek visszatérni komplex gyökérzetükből. Azokat a palántákat, amelyek ezeken a területeken gyökerezik, a tűz általában elpusztítja, nyitva tartva a területet rövidebb fűfélék számára. A tüzek tápanyagban gazdag hamu visszatér a talajba, növelve a termékenységet és lehetővé téve a sérült növények újbóli megújulását.
Talaj
••• Jupiterimages / Photos.com / Getty ImagesA mérsékelt égövi gyepek talaja termékeny és tápanyagban gazdag, képes támogatni az ott növekvő számos füvet és vadvirágot. A talajt a fű kiterjedt gyökérrendszere stabilizálja, és mivel ezeknek a füveknek a pusztulása és megbomlása folyamatosan megújítja a tápanyagokat, ezt az abiotikus tényezőt nagyban javítják az élő szervezetek, amelyekkel a környezet megosztja őket. A gazdag gyep talajhoz a füvek kiterjedt gyökérrendszere is hozzájárul; a hideg, nyugalmi időszakban a fű gyökerei meghalhatnak és elpusztulhatnak, miközben maga a fű még képes növekedni a fennmaradó részekből.
A mérsékelt égövi gyerek a Föld egyik legnagyobb legelõ állatának ad otthont, beleértve a bölényt és a jávorszarvasot. A gazdag talajhoz hozzájárulnak ezeknek a nagy állati állományoknak a hulladékai, valamint a halottak lebomló maradványai.